Karácsonyi önálló főételként, akár vegák számára, vagy köretnek húsok mellé tálalva is kiváló fogás lehet. Pofon egyszerű az elkészítése, és alacsony glikémiás terhelése, valamint magas béta karotin tartalma miatt is kifejezetten ajánlott a fogyasztása. Én sokkal jobban szeretem, mint a hagyományos burgonya fajtákat. Hamarabb is elkészül, mint egy tradicionális burgonya köret. Így időt spórolhattok a karácsonyi őrületben, ami valljuk csak be, nagyon is jól jön ilyenkor.

A szaloncukor verseny következő nevezője. A lányok szerint a "best of". Ha őszinte akarok lenni, szerintem is! :D Ugyebár az természetes, hogy mindhárom verziót előzsűriztettem. Három nagyon kedves barátnőm kóstolták, és egybehangzó szavazással döntöttek emellett. A dolog pikantériáját az adja, hogy a vörös áfonya szemeket előzetesen házilag készült, édes Izabellából készült borban fürösztöttem. Ez a pikáns ízvilág adta aztán a szaloncukor alapját, mely marcipánnal keverve vált tökéletessé.

Eljött az ideje, hogy végre ezt is kipróbáljam. Többek között ezért is nagyszerű ez a blog, mert általa egy csomó olyan receptet is előhalászok, amik régóta csak a "majd egyszer" listámon vannak. Minden évben buzgón vettettem magam bele a legjobb házi szaloncukor készítés rejtelmeibe, hogy aztán a végzetes időhiány martalékává legyenek. Na idén, ez másként lett! Bár az előzőleg kiválasztott recepteket módosítás alá kellett vennem, hiszen tavaly ilyenkor még nem mentes kivitelben éltem. Nem okozott sokkal nagyobb fejtörést, mint amire számítottam, és egyből el is készítettem háromféle változatban. Ez a hét így a szaloncukrok hete. Mindhárom bejegyzést megosztom Veletek, és a végén várom véleményeteket. :)

Sosem lehet túl korán elkezdeni... illetve, de, mégis! ha azt szeretném, hogy a szuper kis receptek időben elétek kerüljenek. Különben hogy tudnátok eldönteni melyiket süssétek? Egyébként, tudom, tudom, sokatoknak herótja van tőle, mert manapság túlságosan kitolódott, s már október végén elkezdődik, de én nagyon szeretem ezt a karácsonyi őrületet! Mondhatják nekem, hogy kommersz, elcsépelt, giccses, globalizálódott, meg még ki tudja, milyen – nekem a karácsony csak Karácsony marad. Így, nagybetűvel. Imádom díszítgetni a lakást, eltervezni, kit mivel lepek meg, kitalálni a menüt, az ajándékokat egyesével díszcsomagolásba öltöztetni. Nem tudok betelni a karácsonyi fények gyönyörűségével, a karácsonyfa illatával. A sokféle aprósütemény sütésekor nem is tudom, mi motivál jobban: az évente visszatérő karácsonyi ízek, vagy inkább a lakást napokig uraló vanília-, fahéj- és szegfűszegillat…. mondhat nekem bárki bármit, én nagyon szeretem! Csak úgy, mint kisgyerekként, most is alig várom. A különbség abban rejlik, hogy felnőtt fejjel már nem az a lényeg, hogy én mit találok a fa alatt, hanem hogy mivel lephetem meg, s szerezhetek minél nagyobb örömet a szeretteimnek. A Karácsony varázslat. Ugyanúgy,mint régen; s számomra mindig is az marad.

Ez a kuglóf recept remekül használható egy karácsonyi reggelen; önmagában, lekvárral, egy jó forró kávé vagy kakaó mellé. Az ágyban felszolgálva, jó meleg, puha takarók között, egy kedves, vicces film felüdítő nyugalmában. Süthetjük a gyerekekkel. Pofon egyszerű, csak néhány hozzávaló, és a robotgép kell hozzá.

Már egy ideje ki akartam próbálni, s két szép érett mangó is árválkodott a hűtőben, de olyan mértéktelen időhiányban szenvedek újabban, hogy kész lehetetlenségnek tűnt, hogy valaha is újra a konyhába kerüljek; vagy akár csak a közelébe.

Végül egy hétvégi 12 órás alvást követően, vasárnap úgy döntöttem fene a takarításba, és bizony kiélem a szenvedélyem, s valami nagyon klassz ebédet főzök inkább. Így eljött a várva várt pillanat, a chutney ideje. Olyan eszméletlen jól sikerült, hogy mostantól otthon a főmenüben szerepel. Imádom minden atomi íz elemét.