A mostani palacsinták csak azért készültek, mert a délben fogyasztott leves mellé kellett valami másodiknak. A szekrényben lapult egy fél zacskónyi, maradék Szafi Free tekerhető palacsinta lisztkeverék, így kézenfekvő volt, hogy ezt használjam fel. Nagyon egyszerűen, alig néhány további hozzávalóval kikeverhető a tészta, így elkészítése csak pár percet vesz igénybe. Glutén-, tej-, és tojásmentes, így nem csak ételallergia esetén fogyasztható, tökéletesen illeszkedik akár egy vegán étrendbe is. Maga a mindenmentes mennyország.

Na igen, ez a recept nem saját szerzemény, ám mindenkinek megvannak a maga "nagyjai" akikre felnéz, s árgus szemekkel igyekszik ellesni azok fortélyait. Velem sincs ez másként. Legtöbbször szeretem persze átalakítani a recepteket, de van, ami a maga nemes egyszerűségében is annyira tökéletes, hogy vétek lenne megmásítani. Főzés iránti szenvedélyem egészen messzire nyúlik vissza. Valahogy a tinédzserkor kezdetén lehetett mikor az első Jamie és Nigella sorozatok a Spektrumon megjelentek. Ámulva-bámulva, és sokszor szó szerint nyálcsorgatva néztem azokat a bámulatos "képeket", s gondolatilag máris csodás ízeket és illatokat társítottam hozzájuk. Aztán bevezették a TV paprikát, így a külföldi "mesterek" még elérhetőbbé váltak, vizualitásukban legalábbis. Imádtam! őszintén mondhatom. Az egyetlen dolog ami egy fáradt, stesszes nap után igazán ki tud kapcsolni. Akár én magam főzök, akár nézem, vagy olvasok róla, gyakorlatilag teljesen mindegy, feltöltődésem igaz forrása.

Ez az egyszerű, paradicsomos sült tojás is a nagyok egyike által megálmodott, ízében, s összetételében az "egyszerű, de nagyszerű"-ség elvét képviselve. Mondanom sem kell, hogy a recept olasz. Ha választanom kell ugyanis, ez a konyha áll hozzám a legközelebb.

Vasárnap délután, éhhalál küszöbén. A szobában csend honol. A nap bágyadt sugarai cirógatják az eget, borongós felhőket engedvén maguk elé. Hűtő ajtó tárva nyitva...
Így indult a sztori. Meg úgy, hogy semmi, de semmi kedvem nem volt a boltba lemászni. Vasárnap délután, és én extrém fáradtan, leginkább csak úgy egész nap semmit sem csinálva. Ennünk azonban mégiscsak kellett valamit. És hát bolognait kívántam. Csakhogy nem volt hozzá darált hús. Így kiforgattam mindent, ami abban a nagy fehér, egyfeszt zúgó dobozban található, és szó szerint összedobtam belőle egy laza, kolbászos, paradicsomos ragut. Szaftos, fűszeres, kicsit csípős, hú és még bacon is van benne! Tésztával, konkrétabban spagettivel, annak is gluténmentes változatával.
Fél óra. Pocak teli. Ágyra roskadozván.

Ugyan elnevezése megtévesztő, ám származási helyét tekintve ez a leves sokkal inkább amerikai, mint francia, a hiedelmekkel ellentétben. Minden nézőpont kérdése; szokták mondani, s tulajdonképpen itt sincs ez másként, ugyanis megálmodója a francia származású, ám Amerikában élő Louis Diat. Az a Lousi Diat, aki a nagy nevű Ritz-Charlton séfje volt. Tehát felmerül a kérdés a tojás avagy a tyúk volt -e előbb? Ha onnan nézzük, hogy szeretett édesanyja készített leves ihletéséből eredeztetett, úgy joggal mondhatjuk, hogy francia, azonban, ha azt, hogy New Yorkban került először felszolgálásra, úgy hamisítatlan amerikai. Bevallom nekem teljesen mindegy. A lényeg az, hogy nagyon finom. Ám, ha azt gondoljátok, hogy valami eszméletlen különlegességgel rukkolok most elő, csalódást kell okoznom, mert ez csak egy "semmi fakszni" leves, akár hidegen, akár melegen felszolgálva. Az eredeti recept szerint zellerzöldet nem tesznek bele, ám én a hétvégén, szüleim vidéki otthonában jártam, és friss, kertben szedett fűszerekből álló, eszméletlen illatos hadizsákmánnyal tértem vissza Budapestre. Mivel szeretném még ebben a zsenge, és nem a fagyasztott állapotában felhasználni, s mivel egyébként is nagy barátságban állnak, ő és a a burgonya levesek, így most gazdagítom vele ezt a krémes verziót is.

"Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem."

Lehet, hogy Petőfi nem fogalmazta meg pontosan, de én határozottan tudom az okát. Egyszerűen imádom az évszak eleji színkavalkádot, melyet magával hoz, és a hűvösebb, nyirkosabb esték melengető ital-, és ételkülönlegességeinek elkészítését. Hiányoznak ugyan a nyári vibráló árnyalatok, a bogyós gyümölcsök, a maguk bujaságával, de a kellemes föld színek melengető lágysága mégis boldogsággal tölti el a szívemet. Elképzelhető, hogy valamely gyermekkori megszokásból fakadóan, hiszen édesanyám rendszerint kihasználta az évszak nyújtotta lehetőségeket, s sűrűn készítette az újabban újabb finomságokat. Így ha csak ezekre a gyermekkori emlékekre gondolok, máris melengető ölelés jár át. Egy puha, kötött takaró, egy kellemes, andalító regény, forró sütőtökös latte, s teljes is a késő esti örömöm. Azon, hogy késő esti, senki ne botránkozzon, hiszen elkészítéséhez gabonakávét használok, mely, mint azt tudjuk, koffeinmentes. ;) Az alapreceptre egy angol nyelvű oldalon bukkantam, de a magam ízlése, s a diéta előírásaihoz igyekeztem igazítani a hozzávalókat. A szükséges sütőtökös fűszerkeverék alapját is felkutattam, csak némileg nyúltam hozzá a már meglévőhöz. Az eredmény egy forró, melengető boldogságforrás, amit kár lenne kihagyni.