Ugyan elnevezése megtévesztő, ám származási helyét tekintve ez a leves sokkal inkább amerikai, mint francia, a hiedelmekkel ellentétben. Minden nézőpont kérdése; szokták mondani, s tulajdonképpen itt sincs ez másként, ugyanis megálmodója a francia származású, ám Amerikában élő Louis Diat. Az a Lousi Diat, aki a nagy nevű Ritz-Charlton séfje volt. Tehát felmerül a kérdés a tojás avagy a tyúk volt -e előbb? Ha onnan nézzük, hogy szeretett édesanyja készített leves ihletéséből eredeztetett, úgy joggal mondhatjuk, hogy francia, azonban, ha azt, hogy New Yorkban került először felszolgálásra, úgy hamisítatlan amerikai. Bevallom nekem teljesen mindegy. A lényeg az, hogy nagyon finom. Ám, ha azt gondoljátok, hogy valami eszméletlen különlegességgel rukkolok most elő, csalódást kell okoznom, mert ez csak egy "semmi fakszni" leves, akár hidegen, akár melegen felszolgálva. Az eredeti recept szerint zellerzöldet nem tesznek bele, ám én a hétvégén, szüleim vidéki otthonában jártam, és friss, kertben szedett fűszerekből álló, eszméletlen illatos hadizsákmánnyal tértem vissza Budapestre. Mivel szeretném még ebben a zsenge, és nem a fagyasztott állapotában felhasználni, s mivel egyébként is nagy barátságban állnak, ő és a a burgonya levesek, így most gazdagítom vele ezt a krémes verziót is.

Hozzávalók:

• • 4 ek laktózmentes vaj
  • 2 db póréhagyma, csak a fehér rész, tisztítva és vékonyra szeletelve
  • 2 db közepes méretű burgonya, felkockázva
  • 5 dl csirke alaplé
  • 250 ml rizstejszín (vagy laktózmentes habtejszín)
  • só
  • friss metélőhagyma, apróra szelve
  • friss zellerzöld, aprítva
  • csipetnyi őrölt szerencsendió

Veszek egy edényt, és közepes hőfokon megolvasztom benne a vajat. Rádobom a vékonyra szelt póréhagymát, és 5 percig párolom, ügyelve, hogy ne kapjon oda. Ezután hozzáadom a felkockázott burgonyát, kevergetve 1-2 percig pirítom, majd felöntöm az alaplével. Csökkentem a hőfokot, és 15 percig főzöm a zöldségeket. Ha megpuhultak, fogom a botmixert, és krémesre turmixolom a félig elkészült levest. Ha a kellő, homogén állagot elértem, visszateszem a tűzhelyre az edényt, a levest felöntöm a tejszínnel, fűszerezem sóval, csipetnyi szerecsendióval, valamint hozzáadom a finomra vágott zöld fűszereket. Ha a hideg változatra vágyunk, úgy tegyük az edényünket jégfürdőbe, s mikor szobahőmérsékletűre hűlt (ez fontos!), helyezzük hűtőbe pár órára. Ezután tálaljuk. Ha forrón kívánjuk egy borongós őszi estén, azzal sincsen baj, szerintem így is megállja a helyét!