Vasárnap délután, éhhalál küszöbén. A szobában csend honol. A nap bágyadt sugarai cirógatják az eget, borongós felhőket engedvén maguk elé. Hűtő ajtó tárva nyitva...
Így indult a sztori. Meg úgy, hogy semmi, de semmi kedvem nem volt a boltba lemászni. Vasárnap délután, és én extrém fáradtan, leginkább csak úgy egész nap semmit sem csinálva. Ennünk azonban mégiscsak kellett valamit. És hát bolognait kívántam. Csakhogy nem volt hozzá darált hús. Így kiforgattam mindent, ami abban a nagy fehér, egyfeszt zúgó dobozban található, és szó szerint összedobtam belőle egy laza, kolbászos, paradicsomos ragut. Szaftos, fűszeres, kicsit csípős, hú és még bacon is van benne! Tésztával, konkrétabban spagettivel, annak is gluténmentes változatával.
Fél óra. Pocak teli. Ágyra roskadozván.

Hozzávalók:

• • ½ szál füstölt, csípős kalocsai parasztkolbász
  • 1 zacskó bacon
  • maradék darabka sült császárszalonna
  • 500 g passzírozott paradicsom
  • 2 evőkanál laktózmentes mascarpone
  • 1 vöröshagyma
  • 1 fokhagyma
  • zellerszár
  • petrezselyem
  • egy marék rukkola (+ a tálaláshoz)
  • só, bors
  • ½ zacskó gluténmentes spagetti tészta

Nagyon kevés kókuszzsíron megfuttattam egy fej vöröshagymát, majd mikor üvegesre pirult, hozzáadtam a felkockázott császár-, és bacon szalonnát, kolbászt, fokhagymát. Figyeltem, hogy megpiruljon, de ne süljön meg túlzottan. Felöntöttem a paradicsomszósszal, hozzákanalaztam két evőkanál laktózmentes mascarponét, kevés vízzel hígítottam rajta, majd fűszereztem sóval, borssal. Megvártam, míg párat rottyan, majd az apróra vágott petrezselyemmel, zellerszárral, maréknyi rukkolával színesítettem. Közben kifőztem fél csomag gluténmentes spagetti tésztát, forró sós vízben, hozzávetőlegesen 10 perc alatt. Mikor elkészültem a raguval a tésztára halmoztam, és friss rukkolával tálaltam. Nagyon elégedettek voltunk a rögtönzött alkotásommal.