Bűnözzünk egészségesen!

Hogyan? Tegyünk egy mixerbe egy magozott, hámozott avokádót, ízlés szerint 1-2 evőkanàlnyi juharsziruppal, 2-3 evőkanàlnyi kakaóporral, 1 teáskanálnyi vanília kivonattal és csipetnyi sóval, majd az egészet mixeljük krémesre. Ha túlságosan elnyomnà a csokoládé ízt az avokádó, az csak azért van mert túlságosan érettet használtunk. Ilyen esetekben általában mandula-, vagy kesuvajjal ellensùlyozok. A legjobb módja, hogy egészséges töltelék kerüljön a palacsintákba, a kàsàk tetejére vagy csak önmagában fogyasztva, pudingként kókusztejszìnhabbal. Csak halkan súgom meg, szerintem banános gofrival a legjobb.

A sütőben sütés krémlevesek készítése esetén már csak azért is nagyon különleges, mert a sütés és a főzés során történő hőkezelés teljesen másként hat az ízekre, aromákra, textúrákra. Sütés közben ugyanis kioldódik a zöldségek, gyümölcsök cukortartlama, s a karamellizálás során sokkal édesebb, karakteresebb, gazdagabb ízvilágot kapunk. Nem beszélve arról, hogy ha egy kicsit rá is pirítunk, akkor aromás, füstös ízzel keveredik mindez. Szóval itt ez az édes, aromás, füstős paradicsomos alap, amiről most éppen jelen esetben beszélek. Ehhez mindössze feleznünk kell a paradicsomokat, és kellő mennyiségű fokhagyma és hagyma, valamint fűszerezés társaságában betolni őket fél órára a sütőbe. Lehet ez negyven perc is, ki milyen berendezéssel rendelkezik. Ezzel meg is van a leves alapunk, és tulajdonképpen a további teendők, mindössze kb. 5 percet igényelnek. Személy szerint én sokkal jobban szeretem ezt a megoldást, mint a hagymományos sűrített paradicsomos leveseket, de nyilván ez ízlés kérdése. Tortellinivel, olívaolajjal locsolva, friss bazsalikommal tálalom, s így már második fogásra nincs is szükségem. Esetleg egy könnyed desszerttel - esetünkben ez meggyszószos fagylaltot jelentett - lehet még megbolondítani az ebédet. Fontos, hogy a paradicsom valóban érett, puha és lédús legyen. Az import, bolti,  kemény fürtös paradicsomok erre a műveletere teljesen alkalmatlanok, nem lehet ugyanis ugyanazt kihozni belőle, mint a már messziről illatozó, a túléréstől talán picit már szét is nyílt, piaci társaiktól.

Egyszerűen, gyorsan, könnyedén. Ez a mai palacsinta recept apropója. Nincs idő, nincs hely és egyéb eszközök hiánya is gátol, így valami pofonegyszerű receptet kellett percek alatt eszközölni. Ilyenkor jönnek jól a bögrés és pár hozzávalós megoldàsok, mint ez az amerikai palacsinta recept. Szuper puhàk és magasra puffadnak, úgyhogy tökéletes palacsintatorony építésére. 

Egy végtelen egyszerű recept következik, nem más okán, csak mert teljesen rákattantam a scone gyártásra. Olyan egyszerű, olyan gyors, és annyira finom. Mostanság a kedvencem, ha reggelikről van szó. Csak nagy nehezen tudja ugyan maga után utasítani a hőn szeretett kásáimat, de mégiscsak sikerült neki. A mostani recept talán még az előzőnél is egyszerűbb, kevesebb hozzávalóval, gyorsabb kivitelezésben. Rumos meggy és kókusz, az én lelki szemeim előtt mindjárt egy csodálatos pálmafáktól zöldellő, homokos partszakasz jut eszembe, megannyi színes apró hallal, korallzátonnyal, és ringatózó színes halászhajókkal a felszínen. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor nyáron szinte másra sem tud gondolni. Na de vissza a recepthez. Rendkívül fontos ennél a receptnél, hogy sütés előtt le kell hűteni a tésztát. Ha a kókuszvaj nem elég hideg a tésztában, akkor a sütés közben túl sok lesz a kioldódó kókuszolaj, és úgy terül majd szét a sütőlapon sülés közben, mint a Nagyalföld, még hazánk határain is átnyúlva.

Amikor legutóbb elkészítettem a zöldpesztós tésztát, annyira jól esett mindkettőnknek, hogy másnap is megkívántuk ebédre. Nem akartam teljesen ugyanazt reprodukálni, gondoltam bolondítsuk meg a receptet kicsit. Így ez a változat nem a zöld, sokkal inkább a piros fűszerekkel kooperál. Pesto rossóval kevertem az alap kesukrémet, és arányaiban nem is adtam annyit hozzá, mint a zöld pestós esetében. Így a tészta ugyan kevésbé lesz szaftos, ám ízvilágában is sokkal színesebb. Pestót készíteni egyébként manapság ezerféleképpen lehet, mindenkinek van rá egy jól bevált receptje. Ahány ház, annyi pesto. - mondhatnánk joggal. Az enyémet most így képzeltem el.