Attól, hogy valami vegán, még nem jelenti, hogy nem finom. Sőt! Azt hiszem abszolút magával ragadott, hogy mennyire színesen és élménydúsan lehet a konyhában kísérletezni a különböző, eddig nem használt alapanyagokkal, kombinációkkal. Vannak sikerélmények és vannak kudarcok is, csak úgy, mint az élet egyéb területein. A konyhában a kudarcokhoz vagyok legkevésbé hozzászokva, viszonylag biztos kézzel nyúltam egy ideje a különféle összetevőkhöz, azonban az életmódváltással járó újdonságok, technikák és alapanyagok sokszor okoznak pozitív vagy éppen negatív értelemben vett meglepetéseket. Főleg a különböző gluténmentes lisztek eltérő reakciói, és a tojás helyettesítése az, ami kihívásokat rejt magában. Ezt a vegán csokitortát, már régóta szerettem volna kipróbálni, és most egy Instán indított csokitortás megmozdulás során úgy döntöttem, itt az ideje az éles bevetésnek. Nem bántam meg! Nagyon egyszerű elkészíteni, és viszonylag gyorsan meg is van, kizárólag a sütési idő az amire várnunk kell picit, de ezalatt az idő alatt épp el tudjuk készíteni a bevonáshoz szükséges csokoládé öntetet, úgyhogy tulajdonképpen spórolunk is vele. Időt, úgy értem. Dermerara cukrot használtam a torta édesítésére, hogy kicsit karamelles, mélyebb ízt adjak neki. A Dermerara sokkal egészségesebb, mint a sima, hagyományos barna nádcukor, ugyanis az nem más, mint olyan fehér cukor, amihez melaszt kevernek, hogy megbarnuljon. Az ősi, valódi, tiszta barnacukor dél-amerikai termék,  Guyanából (az ország eredeti neve Demerara volt) importálják. Az ottani cukornád főzete nagyobb kristályú, semmivel sem összekevert elegyített. Elpárolog róla a víz, aztán centrifugákban megpörgetve szétválasztják a cukorszemeket, így jönnek létre az apró, barna kristályok. A Demerarát sokfelé Turbinadó-nak hívják, mert a centrifugák lényegében turbinák, azokban kristályosodik ki ez a cukorféleség. A krémet, amivel a tortát bevontam nyugodtan menthetitek alapreceptnek, innentől kezdve csak rátok van bízva mire használjátok még, egy jó sűrű ganache-hoz hasonlít.

Vasárnap este, éppen edzésből tartottam hazafelé, és erősen gondolkodtam rajta, mit is egyek vacsorára. A diéta szerint kizárólag 60% zöldség, 30% gabona, és 10% hüvelyes fér bele az esti étkezésbe, így mindig ezekkel a mértékegységekkel kell olyan ételt összehoznom, ami még az ízlelőbimbóim vágyait is kielégíti. Nem a tápanyag tartalmát kell néznem a számokat illetően, mert a százalékok a tányérra szedett mennyiségeket, s összetételt jelölik. Mostanában annyira fáradt vagyok mire hazaérek, hogy kreativitásom a 0-hoz konvergál, mondhatni, hogy teljesen kisül napközben az agyam. Ezek után, a sötétségbe burkolózott órákban már nem érzek túlzott késztetést, hogy a konyhában alkotó szellemű, ötletgazdag, leleményes receptekkel kísérletezzek. Mégis ahogyan a buszon ültem, egyszer csak bevillant, hogy ezer éve nem készítettem egyik nagy kedvencemet, a tofuból készült "hamis", vegán rántottát. (Eközött és a szintén tofuból készülő körözött között vaciláltam.) Betértem a Rákóczin lévő Aldiba, és felszerelkeztem minden jóval. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, nekem kész öngyilkosság éhesen élelmiszerüzletekbe mennem. Elhatároztam ugyan, hogy csak és kizárólag azt veszem meg, amire a vacsorához szükségem van, de mikor megláttam, hogy akciósak a kedvenc termékeim, és rátaláltam a pak choi-ra a zöldségek között, ott minden addigi elképzelésem szerte foszlott, és egy halom kajával megpakolt óriási szatyorral tértem haza, amit alig bírtam felcipelni a  nem kicsit csúszós lépcsőkön. Az akadályokat végül leküzdve estem neki a vacsora készítésnek, és úgy "bezabáltunk" belőle, hogy másra sem voltam képes, csak partra vetett bálnaként kiterülve az ágyon, óriásiakat szusszanva feküdni.

Hová mész Te kisnyulacska?

Ingyom-bingyom táliber,

Tutáliber, máliber

Az erdőbe.

-hangzik a kedves kis gyerekmondóka első versszaka, amit szinte mindannyian kívülről fújunk. A Húsvét az egyik kedvenc ünnepemnek számított régen, pedig eleinte nehezen tudtam megemészteni, hogy miért csak a fiúk gyűjthetnek csokoládét, és zsebpénznek valót. A sütemények, és a sok napközbeni finomság, a kalács - sonka páros, és a töltött kaszinótojás azonban mindenért kárpótoltak. Felnőtt létem velejárójaként azonban valahogy elfeledtem ennek a hagyományőrző ünnepnek a szépségét, és egészen mostanáig eszembe sem jutott nagy feneket kerekíteni neki. Persze a hugomnak mindig készültem mindenféle Nyuszi által kertbe rejtett jóval, csokival, játékokkal, finomsággal, de csak azért, hogy mi magunk is belemerüljünk az ünnepbe, régóta nem tettem semmit. A blog, és általa az aktualitásokra való készülődés azonban picit mindent előrébb hoz, így az embernek bőven van ideje hangolódni, vagy ha éppen nincs is hangulat az ide készülő receptek mégiscsak előcsalogatják a rég megbúvó emlékeket. Rendeltem nemrég a Tschibo oldaláról egy spéci, félgömb alakú sütőformát, és úgy döntöttem rögvest kipróbálom. Pont kapóra jött, mert találtam egy nagyon aranyos kis nyuszit megformázó torta receptet, amit a magam ízlése és kedve szerint átalakítottam. Így lett belőle egy alapvetően vegán verzió, ennél fogva alapból tejtermék- és tojásmentes, nem de pláne még glutént sem tartalmaz, és non plus ultraként cukor sincs benne.

..... ez a szuper könnyed kis muffin (avagy nevezzük inkább cupcake-nek) még reggelre is isteni finom marad.

Mondhatnám, hogy valóban egészben, mert hogy az alaprecept ez lett volna, de mivel egy fél fejet már felhasználtam az ízletes karfiolkrémleves receptemhez, így maradt ez a másik fél, amit hasznosítani szerettem volna. Keresgéltem mit is készítsek belőle, közben ráakadtam Chili&Vanília receptjére, akinek a blogja számomra felér egy bibliával. Évek, pontosabban indulása óta követem, és csodálatos volt látni azt a fejlődést, amin keresztülment, mára pedig a magyar gasztrokultúra egy ikonikus alakjává vált. Mondanom sem kell, hogy kedves és nyílt természetével hamar az ember szívébe lopja magát, és nem lehet őt nem szeretni. Számomra etalon.Visszatérve a karfiolhoz, ritkán fogyasztom, mert alapvetően a kerülendő ételek listáján szerepel (sajnos). Mégsem hagyhatom el teljesen, egyrészt mert nagyon szeretem, másrészt mert telis-tele van C-vitaminnal (még fagyasztott állapotában is) és ásványi só tartalma sem elhanyagolható. Ebben a pusztító influenza szezonban pedig mindenre szükségünk van, ami csak megadatik, ha el szeretnénk kerülni, hogy mi is az ágyat nyomjuk hetekig. Többek között ezért került bele a fokhagyma is. Az alapreceptet variáltam picit, tettem bele pluszban ezt-azt.  Elkészítése nagyon könnyű, időben ugyan soknak tűnhet, de mivel az első 15 percben a fazékban csücsül, a másik 30-ban pedig a sütőben, így sok teendőnk nincs vele.