Édesburgonya: imádom! Szatmári szilvalekvár: imádom! És mivel mindkettő lapult a hűtőben egy ideje, úgy döntöttem házasítom őket, és egy szatmári szilvalekvárral töltött édesburgonyagombóc formájában születnek újra. A lekvárom teljesen cukormentes, így a végeredmény is, mint ahogyan glutént és laktózt sem tartalmaz. Dióba forgatva pedig, a burgonyának köszönhetően egy  édeskés, a lekvár fanyarságával ellensúlyozott, kellően ropogós finomságot kapunk.

Hozzávalók:

• 350 g édesburgonya (tisztítva)
• 1 tojássárga
• 1 ek. olvasztott vaj
• egy csipet só
• 50 g amarántliszt
  
• 150 g zöldbanánliszt
• 12-15 szem szilva (vagy esetemben 1-1 ek. szilvalekvàr)
• kb. 3 ek. eritrit
• 1 kk. őrölt fahéj
• 220 g darált dió

Elkészítés:

1. 1.  A megtisztított édesburgonyát kockákra vágom, és puhára főzöm. Még melegen krumplinyomóval összetöröm, majd szobahőmérsékleten hűtöm.
   2. Ha kihűlt, hozzáadom a tojássárgát, az olvasztott vajat, a sót, és fokozatosan adagolom hozzá a lisztet: összesen annyit, hogy egy lágyabb, de azért gyúrható tésztát kapjak. Fél órát pihentetem.
   3. Lisztezett felületen jó fél centi vastagra nyújtom a tésztát, majd négyzetekre vágom. Mindegyik közepébe egy kanál szilvalekvárt teszek, s kevés fahéjas eritrittel szórom meg.  Ezután gombócokat formázok belőlük lisztes kézzel.
   4. Forrásban lévő sós vízben főzöm ki. Nem úgy, mint a hagyományos gombóc esetében, itt még nem emeljük ki, ahogyan feljöttek a víz felszínére, hanem további 4-5 percig főzzük még, a kellő állag eléréséért.
   5. Mindeközben száraz serpenyőben picit megpirítom a darált diót, és ebbe hempergetem az elkészült gombócokat.