... vannak azok a bizonyos reggelek, amikor munkanap ide- vagy oda, én bizony szeretnék egy pár perc erejéig kiszakadni a monoton taposómalomból. Mikor besűrűsödik az év vége, örülök, ha a napok gyors egymásutánjában néha-néha pár pillanatra felocsudhatok. Az én munkámban ez a legmegterhelőbb időszakok egyike, s a hónapok szempillantás alatt tovatűnnek. Néha mégis megálljt parancsolok, és kiélvezem a jelen frissítő mámorát. Ez a reggel is egy ilyen pillanat. Egy olyan reggel, mikor a szépen elkészített reggelimet nem a monitor előtt ülve, sebtében, hanem igenis annak módját megadva, otthon az asztalnál ülve fogyasztom el. Még egy jó ízes, forró gabonakávéval is megkoronázom, mert igenis megtehetem. Kellenek ezek a pillanatok, ezek az édes kis perc töredékek. A forró, karamellizált körte, krémesen lágy zabkásával, és pirított dióval tette igazán feledhetetlenné a nap kezdetét. Mosolyogva indultam, és mosolyogva zártam. Minden nap így kellene...

Hozzávalók:

• • ½ bögre gluténmentes zabpehely (nagyszemű)
    
  • 1,5 bögre kesudió tej
  • 2 körte
  • 3 evőkanál kókuszvirág cukor
  • pár szem dió

Felhevítem a kesu tejet és hozzáadom a zabpelyhet. Pár perc alatt krémes kását főzök belőle, folyamatos kevergetés mellett. Leveszem a tűzről, és egy serpenyőt teszek a helyére. Szárazon megpirítom a diószemeket, egy tányérra szedem. Ezután belehelyezem a vékony cikkekre szelt körtét, és három evőkanál kókuszvirág cukorral szórom meg. Addig karamellizálom míg szépen ráolvad a körtére. Már csak a tálalás várat magára. A krémes kása tetejére halmozom a körtét, és diószemekkel körítve tálalom. Melegen, frissen fogyasztom. :)