Tavaly ilyenkor óriási Halloween làzban égtem, még A.-t is ràvettem, hogy tököt faragjunk. Nem ment egyszerűen, mert viszonylag merev elképzelései vannak bizonyos dolgokat illetően, s úgy vélem ez a tökölős dolog is ezek közé tartozott. Addig-addig piszkáltam emlékszem, míg végül csak megvettünk két pofàsabb kis tököt. Gondoltam milyen jó buli lesz együtt kifaragni. Még tökfaragó készletet is beszereztem az Internetről. Igen ám, csak arra nem szàmìtottam, hogy A. meglepetés gyanánt egyedül, maga faragja majd ki azokat, s teszi a bejàrati ajtó elé nagy mosollyal, vàrvàn, hogy a kis làmpások nagy örömet okozzanak. A kis tökarcok valóban jól mutattak ugyan, de egy egyébként is nagyon fárasztó munkanap után, meglàtva az immáron kibelezett darabokat, hirtelen azt sem tudtam sírjak vagy nevessek. Egyrészt jópofának tűnt, másrészt ezzel huss, annyi is volt az én közös tökfaragós élményemnek.

Aztán amikor végül ET vékonyabb és magasabb képében tűnt fel, már biztos voltam benne, hogy inkább örülnöm kell. Egyrészt mert önmagán felülkerekedve, mégis kipróbált valami számára teljesen értelmetlent, másrészt  azért, mert mindezt értem tette. :) Az est hátralevő részében jól szórakoztunk, néha -néha kilesve a pislàkoló kis tökökre.

Idén viszont időhiànyban szenvedek, napjaim nagyrészt ugyanis újabban munkából állnak. Éjt-nappallà téve dolgozom, így mire hazaesek örülök, hogy egyáltalán életben vagyok, nem, hogy másra legyen energiám. Azért estére csak összeszedtem tegnap magamat, hogy egy kis Halloweent mégis hozzak Nektek. Töklàmpàsok faragàsa helyett ehető alapanyagok felé fordultam és ezeket a nagyon vicces kis töknek álcázott paprikákat készítettem. Zöldségekkel és cottage cheese-zel töltöttem meg őket, de ha több időm lett volna akár egy krémes pástétom, padlizsànkrém, vagy körözött is kerülhetett volna bele. Baráti összejövetelekre, Halloween partyra tökéletes vendégvàró előételnek! :)