Két, hosszú a lakóautóban töltött, fárasztó nap után végre megàlltunk Coloradoban, egy RV parkban. Ez az a hely, ahol ezekkel a böszme jàrgànyokkal le lehet parkolni, s mind az autó, mind a magunk szükségleteit kielégíteni. Azt hiszem nem túlzó állítás, hogy mindannyiunk legnagyobb örömére. Kezdtünk már picit, egy nem evilàgi, párhuzamos valóságba kerülni. Iszonyatosan fáradtak voltunk. A hosszú, forró esti zuhanynak, és kellő mennyiségű alvásnak köszönhetően, másnap ismét, újult erővel vágtunk neki az előttünk álló maratoni utazásnak a Grand Canyon felé. Csodálatos tájakon keresztül vitt az út, s egyik államhatàrt léptük át a másik után. Mint újabb és újabb univerzumok, melyek mind természeti adottsàgaikban, mind építészeti, kulturális téren totálisan eltérnek egymástól, számomra varázslatos élményt nyújtottak. Soha még ennyire sokszínű országban nem jártam. Azt hiszem el sem tudtam képzelni, hogy ilyen létezik. Persze volt egyfajta elképzelésem a nem keveset látott amerikai filmek, és sorozatok után, de valljuk csak be, olyan ez, mintha egy részletgazdag könyv film adaptàciójàt látnánk. Mindig sokkal szegényebb élményt nyújt, mint az alap, amelyből merìtkezett. Egyszóval élőben minden más.

Útközben teljesen véletlenül akadtunk bele a négy államhatàr találkozásànak szimbolikus pontjába, az úgynevezett "Négy Sarok"-ba.

A híres amerikai „Négy Sarok” (The Four Corners) az egyetlen hely az Egyesült Államokban, ahol négy szövetségi állam határa fut össze egyetlen pontba. Az Arizona, Utah, Colorado és Új-Mexikó államok találkozása neves turistalátványosság, a legtöbb útikönyvben kiemelt helyen szerepel, mi mégsem terveztünk vele, s pont ezért vált akkora élménnyé.

Ezt már csak a Grand Canyon körözte, amire bevallom nincsenek is szavaim. Leírhatatlan. Elég, ha a képek magukért beszélnek.