Boston, ragyogó kis ékszerdoboz. Első làtàsra szerelem. Sokkal hangulatosabb és élhetőbb, mint New York. Mondom ezt húsz percnyi ismeretség után, hiszen ennél több időt sajnos nem tölthettünk el. Magával ragadó. Ha egyszer lehetőségem lesz visszajönni, és több időt tartòzkodni az államokban, biztosan rajta lesz a bakancslistán. Egyetlen hàtránya gondosan tervezett, nagy volumenű utazásunknak, hogy sajnos mindenre csak nagyon kevés időnk marad. Ugyan átszeljük az egész kontinenst, mégis sokszor csak pár órányi csodálkozásra elegendő.

Két napja vagyunk majd' folyamatosan úton, összezárva a lakókocsiban. Sokat tanulok arról mit is jelent alkalmazkodni másokhoz. A közös utazás nem mindig fenékig tejfel. Sokan vagyunk sokfélék, mindannyiunknak mások az igényei és a korlátai. Olyan ez, mint amikor egy párkapcsolat elején igyekszel kipuhatolni hol vannak a másik fél határai. Igen ám, csak itt másik öt társad igényeit, mivoltát kell felfedezned és tiszteletben tartanod. Azért mindenki beleteszi mindenét, így sikeresen tudunk együttműködni.

Amit a legjobban élvezek az a határtalan tér, azok a végeláthatatlan, hosszú útszakaszok; mintha soha nem érnének véget. Mintha mindannyian egy végnélküli cél felé haladnánk, miközben hatalmas kamionok szàguldanak el mellettünk. Lenyűgözőek és inpozánsak. Szinte megelevenednek és életre kelnek a szemem előtt. Mintha a Transformersből lépnének elő, s máris izgalmas harci robotoká válnának.

 Amire szintén megtanít ez az út, hogy fogadjak minden helyzetet nyitott szívvel. Nem biztos, hogy minden az elképzeléseink szerint alakul, de a spontán szituációk sokszor a legmeghatározóbbak. Van még hová fejlődnöm ebben. Azt hiszem ezért is nagyszerű utazni. Kiragadni magunkat a megszokott mókuskerékből, s az ember már soha többé nem ugyanaz; egy màsik "énként" tér haza, mint aki előtte volt. Ezek a meghatározó fejlődési állomások ugyanis elkerülhetetlenül beépülnek, részünkké vàlnak. Sokkal inkább vagyok önmagam most, mint a mindennapokban.
Egyetlen dolgot kellene elkerülnöm, és az az egészségtelen Amerika nyújtotta táplálkozás. Lépten-nyomon bűnbe esek ugyanis. Mondhatnám, hogy nem tehetek róla, de nem àltatom magam. Képtelenség nem kipróbálni mindent, ha már egyszer itt vagyok. Bűnöző énem pontosan ezt suttogja minden egyes alkalommal, mikor valami cukor-, és szénhidrát bombához nyúlok. Persze józanabb oldalam igyekszik odaadóan és megértően helytállni, ámbár veszettül hiányzik neki a mozgás, és belülről őrlő támadásokat indít. Ha már itt tartunk. Fontos szem előtt tartani, hogy az egészséges életmód nem kizárólag a helyes táplálkozáson, de a rendszeres testmozgáson is alapul. Majd' tíz éve rendszeresen végzek valamiféle mozgásformát, minimum kettő, de leginkább három alkalommal egy héten. Megrögzött TRX rajongó vagyok, bár az elmúlt pár hónapban átváltottam a jògára. Nem voksolok egyik mellett sem jobban, vagy kevésbé, a lényeg, hogy ha tehetitek egy-két alkalmat iktassatok be a mindennapjaitokba. Bármit, amit szívesen csináltok. Akár futásròl, úszásról, kerékpározásròl, jiujicuról legyen szó. Testnek és tudatnak, minden szinten jót tesz. Sokkal kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak lesztek. Nehéz elkezdeni, de minden csak megszokás kérdése. Alakítsátok át azokat! Ha már egy megszokást átformálunk, a többi már gyerekjáték lesz, hiszen ott lesz mögötte a tapasztalat, mely egyszerűen csak visz tovább.