Az ünnepek közeledtével lassan minden napomat átszövi a lelkes készülődés. Telis tele új ötletekkel és inspirációkkal bújom a jobbnál jobb lehetőségeket, miközben a reggeli étkezésekről majdnem meg is feledkeztem. Gyorsan hoztam is egy új receptet Nektek, csodás ünnepi kivitelben. Tegnap betértem a Kikbe, ahol számtalan jópofa karácsonyi dekorációval találtam szembe magam, és pénztárca kímélő üzemmódban ugyan, de párat azért a kosaramba csúsztattam. Nem szeretem az egyhangúságot, és évről évre igyekszem újdonságokat csempészni a lakásba. Szeretem, ha maga az otthon is békés, melodikus hangulatot áraszt ilyenkor, ami ezekkel a pár forintos apróságokkal könnyen kivitelezhető.

Sosem felejtem, mikor kislány voltam imádtam a kacsákat. Édesapámnál ugyanis, volt egy gácsér és két csinos kacsalány, akik újabb és újabb tipegő kis madárkákkal ajándékoztak meg minket. Reggelente örömmel szaladtam megetetni őket, s vígan nézegettem a kacsaúsztatóban töltött ügyetlen első perceiket. A sült kacsahúst azonban, rájuk való tekintettel, s érzelmi kötődések miatt, sokáig nem szerettem. Aztán idősödik az ember, s az ízlése is sokat változik, meg a megértése is a világ, és a dolgok rendjéről, így egy idő után kénytelen-kelletlen ráfanyalodtam, s sajnos vagy nem sajnos igazán meg is szerettem az ízvilágát. (Hasonlóan alakult ez a nyuszik tekintetében is, bár nyúlhúst a mai napig csak nagyon kivételes és ritka esetekben fogyasztok. Ámbár minden elismerésem, mert igazán kiváló alapanyag.) A kacsa sütés nálam egyenlő a karácsonnyal, el sem tudnám képzelni kacsamell nélkül az ünnepeket. Persze egy aszalt szilvás - vörösboros raguban sült comb sem hagy éppen hidegen, mégis a rosé kacsamellel lehet igazán levenni a lábamról. Talán ezért is - hisz az ember picit valahol mindig magából indul ki először - döntöttem úgy, hogy ezt a receptet készítem el, s mutatom meg Nektek. Köretként a tegnap előtt feltöltött céklás tart-ot tudom javasolni mellé, édeskés ízvilágukban ugyanis tökéletesen passzolnak.

Az egyik legkedvencebb (van ilyen szó?!) :) szakácsom műsorában készített étel adta az ihletet ehhez a recepthez, ugyan a francia úriember cseppet megvariálta azt. Én egy sokkal egyszerűbb, ámbár a lilahagymalekvár készítése miatt, mégis picit időigényesebb verziót mutatok. Amit a lekvár készítése időben elragad, azt a bolti leveles tészta megvásárlása megspórol nekünk. Én gluténmentes leveles tésztát vásároltam hozzá, de természetesen, aki nem érzékeny, annak a hagyományos is teljesen megfelelő. Nem nagy ördöngösség. És íme a céklás tart recept:

Eszetekbe jutott volna épp céklából készíteni, és épp a karácsonyi asztalra? Nem? Hát nekem sem, ha nem veszem meg Jamie Oliver nagyszerű szakácskönyvét, ahol ámulva-bámulva, már már mangásra nyitott szemmel fedeztem fel mekkora remek, kivételes, egyszerűen zseniális ötlet! Már csak azért is, mert roskadozik a hűtőnk a sok felhasználásra váró céklától. A cékla idénynövény, olcsón beszerezhető, és remek fogások készülhetnek belőle. Ha fontosnak tartjátok a tudatos vásárlást, és életmódot, vagy csak spórolni szeretnétek kicsit, érdemes az idényvásárlást magatoknak tudatosítani. Semmi értelme a nyári zöldségeket/gyümölcsöket a hűvös hónapokban, a télieket pedig a forróságban fogyasztani. Ki van ez találva szépen, s nem véletlen a természet eme buja játékossága. Törekedjünk arra, hogy abból ötleteljünk ami épp rendelkezésre áll. Tavasszal és nyár elején a bőséges málna- és eperszezont használjuk ki, ősszel és télen pedig vegyünk minél több sütőtököt, céklát, és gyökérzöldséget. Csak egy kis fantázia kell hozzá, s ezekből is ki tudjuk hozni a legtöbbet.  Na de visszatérve a céklához, táplálkozástanilag is ritka kincs, bőséggel tartalmaz ásványi anyagokat, nyomelemeket és vitaminokat. Mint tudjuk a nyersen fogyasztás egyébként is az egyik legjobb dolog, ami a zöldség elfogyasztása és felszívódása révén történhet. Semmi másra nincs hozzá szükség, mint egy mandolin szeletelőre, és egy pár gumikesztyűre, elkerülve, hogy vér vörösben ússzon a kezed úgy reszeléstől számított két tejes napig. :)

Ez egy nagyon egyszerű köleskása recept, a hideg, téli napokra.  A fahéj fűszeres melengető aromája, és a karamell lágysága teszi igazán különlegessé. Nem hagyományos köles gömbökből, hanem pehely változatából készült, így körülbelül 4 perc alatt meg is főtt. Én valami furcsa kattanásnak köszönhetően jobban szeretem a kásákat főzni, mint csak úgy forrázva hagyni megpuhulni. Lehet, a tudat, hogy főzök valamit... Alkotok, kreálok, közben már a díszítésről fantáziálok. Ma évszaknak, és a közelgő ünnepeknek köszönhetően Rudolf jutott eszembe, így került Ő a kása középpontjába. :)