Rosé kacsamell céklás tart-tal karácsonyra

208A8E48_C698_411A_BDE4_61B6A475290B.jpeg

Sosem felejtem, mikor kislány voltam imádtam a kacsákat. Édesapámnál ugyanis, volt egy gácsér és két csinos kacsalány, akik újabb és újabb tipegő kis madárkákkal ajándékoztak meg minket. Reggelente örömmel szaladtam megetetni őket, s vígan nézegettem a kacsaúsztatóban töltött ügyetlen első perceiket. A sült kacsahúst azonban, rájuk való tekintettel, s érzelmi kötődések miatt, sokáig nem szerettem. Aztán idősödik az ember, s az ízlése is sokat változik, meg a megértése is a világ, és a dolgok rendjéről, így egy idő után kénytelen-kelletlen ráfanyalodtam, s sajnos vagy nem sajnos igazán meg is szerettem az ízvilágát. (Hasonlóan alakult ez a nyuszik tekintetében is, bár nyúlhúst a mai napig csak nagyon kivételes és ritka esetekben fogyasztok. Ámbár minden elismerésem, mert igazán kiváló alapanyag.) A kacsa sütés nálam egyenlő a karácsonnyal, el sem tudnám képzelni kacsamell nélkül az ünnepeket. Persze egy aszalt szilvás - vörösboros raguban sült comb sem hagy éppen hidegen, mégis a rosé kacsamellel lehet igazán levenni a lábamról. Talán ezért is - hisz az ember picit valahol mindig magából indul ki először - döntöttem úgy, hogy ezt a receptet készítem el, s mutatom meg Nektek. Köretként a tegnap előtt feltöltött céklás tart-ot tudom javasolni mellé, édeskés ízvilágukban ugyanis tökéletesen passzolnak.

 

0AAD1652_8871_4EB4_9B1E_002D2507BE9D.jpeg

 

Hozzávalók:

    • 2 pecsenye kacsamell (kb. 800g)
    • só, bors
    • 1 ek. olaj
    • 1 ek. vaj
    • 2 ek. vörös áfonya dzsem
    • 1/2 gerezd fokhagyma
    • 3 cm gyömbér
    • 2 ek balzsamecet

A sütőt előmelegítem 200 °C-ra. A kacsamelleket gondosan megtisztítom, majd leöblítem, és egy konyhai papírtörlő segítségével felitatom róla a felesleges nedvességet.  Bőrüket átlósan beirdalom, vigyázva, hogy csak a "háj"réteget érjem a késsel, a hús felszínt ne sértsem meg. Egy teflon serpenyőben felforrósítom az olaj és vaj keverékét, majd bőrös oldalukkal lefelé beleteszem a melleket. A húsos oldalukat meghintem kevés sóval, és néhány tekerésnyi durvára őrölt borssal. Magas hőfokon pirítom aranybarnára őket kb. 5 perc alatt, aztán megfordítom, ismét megszórom kevés sóval, borssal, és további 3 percig sütöm. Mindeközben egy sűrű, ragacsos pácot készítek. A vörös áfonya dzsemet, 1/2 gerezd zúzott fokhagymával (fokhagymaprés használata, vagy nagyon gyakorlottak esetén gyors finomra aprítás), reszelt gyömbérrel, 2 evőkanál balzsamecettel kikeverek, majd az elkészült mellek minkét oldalát alaposan bekenem vele. Bőrös oldalukkal fölfelé átteszem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és a forró sütőben  mindössze 15 perc alatt megsütöm. Miután kiveszem a sütőből, 10 percig pihentetem, és csak ezután szeletelem. A korábban bemutatott céklás tart-tal tálalom.

82AF676B_CD98_48DD_A4FD_011E94076614.jpeg