Nem kell mindig túlbonyolítani a hétvégi desszertezést, meg úgy egyáltalán az étkezés vonalat. Van úgy, hogy nincs kedvünk az ég egyadta világon semmit sem csinálni, csak lógatni a lábunkat egész nap. És ez teljesen normális! Így történt velem is, hogy egy csodás napsütéses vasárnapi délelőtt azt mondtam magamnak, eszem ágában sincs az egész napomat a konyhában tölteni. Ebédre a Hai Nam Pho-ból hoztunk egy isteni levest, a fagyasztóban tartogatott fagylaltgombócok mellé pedig, desszertként előkaptam a hűtőben pihenő kis barackokat, és grill serpenyőben pár perc alatt édesre karamellizáltam azokat. Mivel volt még friss cserkó, úgy egy szatyornyi, ezekből is került mellé, és meg kell mondjam egyikünk sem hiányolt az ebéd után semmit. Tökéletes volt, gyors és egyszerű, és igazán nyári. Itt az a rengeteg csodás friss, érett gyümölcs amiket télen úgy hiányolunk. Ne vesződjünk ilyenkor az almáspitékkel, az maradhat a hidegebb hónapokra, fogyasszunk inkább minél több gyümölcsöt, és töltsük fel a szürke hónapok során kiapadt vitaminraktárakat.

Mostanában elhatároztam, hogy reggel 6-kor mindenképpen felkelek, ezzel is biztosítva a napi énidőt. Ilyenkor lemegyek meditálni, vagy csak kiülök az erkélyre és hallgatom a madarak csicsergését. Utána jön a napi gàlya, és rendszerint későn érek haza, akkor is hulla fáradtan, így kiemelten fontos, hogy legyen egy kevés idő, amit csak magamra szentelek. A kora reggel csak az enyém, és éppen ezért imádom.

A mai rohanó világunkban - főként nőként -  egyre több időt töltünk munkával, családunknak és barátainknak a kedvében járásával és rengeteg olyan tevékenységgel, programmal, amit ugyan élvezünk viszont hosszú távon mégis fáradtnak, kedvtelennek érezzük magunkat és a hangulatunk egyre ingadozóbb. Nem tölt már fel ugyanis, inkább csak a "feladatlista" bővül általuk. Egyre több szerepkörrel zsonglőrködünk a társadalmi és kapcsolati elvárásoknak megfelelően, az egész életünk azonban nem állhat folyamatosan rohanásból, túlélésből és “kell”-ek halmazából. Engedjük meg magunknak, hogy kilépjünk a megszokásainkból. Csináljunk minden héten valami újat, amivel régóta foglalkoznánk, de mindezidáig úgy gondoltuk, erre nincs időnk. Szánjunk és szenteljünk lehetőséget az egyéni feltöltődésre, mert az óra ketyeg, és senkit nem szeretnék riogatni, haszntalan általánosságokat sem megosztani, de sosem tudhatjuk mit hoz a holnap.

Te élvezed az életed? Úgy éled, ahogyan szeretnéd? Ha nem, itt az idő, hogy elkezdd!

Láttátok már ilyen cukker kis almákat? Én esküszöm nem. A. anyukája adott egy hatalmas szatyorral legutóbbi látogatàsunkkor. Azóta almát eszek almával, pedig nincs is tél. Mondjuk nem bánom, mert nagyon finom. Ezek nyári almák. Készítettem is egy finom almás pite kàsàt reggelire. Finom és egészséges desszertnek sem utolsó.

A scone olyan az angoloknak délután fogyasztva, mint nekünk a bundáskenyér reggelire. Az ötórai teázás elhíresült és elengedhetetlen jelképe. Ugyan ránézésre nincs benne semmi különleges, én épp ezen egyszerűsége miatt szeretem - főként bundáskenyér helyett fogyasztani - a reggeli órákban, hétvégén, ágyban fekve, jó sok vaniliás kókuszkrémmel és lekvárral megkenve. Tökéletes bármelyik vasárnapi brunchra, vagy akár egy kis délutáni nasinak. Önmagában fogyasztva sem okoz ugyan csalódást, de ha autentikusak akarunk maradni, a lekvárt semmiképp ne spóroljuk ki. Az alap egy sütőporos tészta, amit valamilyen zsiradékkal gazdagítunk, majd kedvünk szerint fűszerezhetjük vaníliával, kardamommal, kevés őrölt fahéjjal vagy citromhéjjal. Ha épp karácsony közeleg keverhetünk hozzá mazsolát, csonthéjasokat, vagy aszalványokat, a melegebb hónapokban pedig idény szerinti friss gyümölcsöket. Szaggathatjuk pogácsaszaggatóval, vagy egyszerűen vághatjuk háromszög alakúra, ha éppen úgy tartja kedvünk akkor pedig cipóként formázzuk. Az elkészült finomságot rácsra ültetve hagyjuk kihűlni. Arra ügyeljünk, hogy dagasszuk a tésztát, de ne gyúrjuk túl, különben nem levegős lesz, hanem túl sűrű, és ragacsos. Nagyon fontos továbbá. hogy mindenképpen konzerv kókusztejjel dolgozzatok, ne most kezdjünk spórolni, fontos az ebben lévő zsírtartalom.

Gyors, egyszerű, finom. Mindössze Szafi lisztet kell beszerezni hozzá, ami nálunk lassan alapvető élelmiszernek számít. Mindig kihúz a bajból, ha valami gyors pékárura vagy süteményre vágyom, és nincs se időm, se kedvem a különböző alapanyagokat méricskélni. A cél az volt, hogy a kecskesajttal és a spárgával kezdjek valamit, úgyhogy társítottam őket, és ropogós tésztatekercsként születtek újjá.