Palacsintából bárhol, bármikor, bármennyit. Egyszerű, gyorsan elkészíthető, megannyiféleképpen variálható. Őszinte leszek, én a sós változatokban nem annyira hiszek, valahogy korábban édesség kategóriába "dobozoltam", s azóta sem tudok egyéb felhasználási módokra áttérni. De jól van ez így. Ahány ház, annyi szokás. Ha úgy tartja kedvetek, ezzel az alappal akár egy jó hortobágyit is készíthettek.

A lenti receptet először nyáron a Zalában töltött nyaralásunk alatt készítettem. Egy csodálatos falusi vendégházra bukkantunk még szilveszter tájékán, s annyira lebilincselt a hely hangulata, hogy megfogadtuk megnézzük nyáron is. Nem okozott csalódást, sőt! Fantasztikus élményekben volt részünk. Házigazdáink példaértékű erőfeszítésének köszönthetően valóban megteremtették a nyugalom szigetét, s ha reggel nem mellettem szalad el a játszadozó kis mókus a kertben, valószínűleg nem is hiszem el. Visszavonhatatlanul rabul ejtett, s biztos vagyok benne, hogy az év minden szakában visszatérünk.

Egyik ráérősen fogyasztott reggelink alapját a frissen készült zabpalacsinta adta, melyet a helyben készült zamatos eper-, és baracklekvárral, valamint a Liliomkert piacon beszerzett gyümölcsökkel fogyasztottunk el, megkoronázva egy tökéletes gabonakávéval.

"Az egyszerű dolgok tesznek igazán boldoggá: a szeretet, a szex, az étel. Minden más - hatalom, befolyás, erő - csak arra jók, hogy elnyomják a valóban fontos dolgokat. Ameddig van mit enned és van hol aludnod, amíg megvannak az alapok, addig a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni. " Meryl Streep

Hát valahogy így vagyok ezzel én is.

Sok mindenre vágyunk, sok mindenért esdeklünk, de sokszor nem vesszük észre az igazán fontos dolgokat. A megannyi varázslatos történést magunk körül. Tudom én, tudom. Rohanó, fogyasztói társadalomban élünk. - jön a magyarázat. Ennél ugyan hosszabbra nyújtva, s minden oldalról jól körüljárva, mert mindig mindent nagyon meg tudunk magyarázni. Én is tagja vagyok. Rohanó napjaimban alig érem utol, s ha mégis egy pillanatnyi szuszhoz jutok, máris kitalálok valami baromságot, hogy éppen lefoglaljam magam. Aztán időről-időre néha kiborulok, és átgondolom, hogy is van most ez. Hogy sikerült megint ennyire szétforgácsolnom magam? Miért is nem csinálom azt, amit igazán szeretek? És akkor nekiállok, és főzök valami finomat. Mert kikapcsol, feltölt, és energiával lát el. Mert kibontakozhatok, és mert mindezt megoszthatom másokkal.

Hasonlóképpen ahogyan azt tegnap a köles esetében írtam, az avokádóért sem ugrottam ki a bőrömből régebben. Olyan érzésem volt fogyasztása közben, mintha épp egy tál sertészsírt eszegetnék. Borzasztóan telt, tömény ízként könyveltem el, s talán a második próbálkozást követően levettem fejben a szeretett ételek listájáról. Valószínűleg többek között azért, mert lövésem sem volt a helyes fűszerezéséről, másrészt vajmi keveset tudtam pozitív élettani hatásairól. Mert bizony az van neki. Jó hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, és vitamintartalmának köszönhetően kitűnő antioxidáns. Tele van telítetlen zsírsavakkal, B-, C-, E- és A-vitamint tartalmaz. Az érett gyümölcsben kálium, foszfor, vas, nátrium, valamint kalcium és magnézium is megtalálható. Magas olajtartalmánál fogva kiváló bőrápoló szer kiszáradt bőrre; segítséget nyújt az érzékeny bőr táplálásában. Ekcéma megelőző kezelése esetén kitűnően alkalmazható  és csökkenti a koleszterinszintet. Ezek csak az alapok. Ha jobban beleásnánk magunkat a témába, még számtalan prevenciós tulajdonságára deríthetnénk fényt. Csak olvassatok utána, bizonyítottan kiemelkedő  az egészségmegőrzésben játszott szerepe.

Én a bőröm állapota javítása céljából fanyalodtam rá újra, ez alkalommal viszont valószínűleg kognitív hozzáállással, egy teljesen új megközelítésből. Megtanultam mely ízekkel lehet  harmonikusan társítani, s ettől kezdve minden étel élményszámba ment. A legegyszerűbb, legnagyszerűbb vacsora alapanyag.

Hozzávalók (2 főre):

• • négy szelet pirítós (természetesen gluténmentes kenyérből)
  • laktózmentes sajtkrém
  • só, bors, chili
  • ízlés szerinti lime mennyiség
  • koktérlparadicsom

Csak semmi faxni, ennél egyszerűbb nem is lehetne. Megpirítok négy, gluténmentes kenyérszeletet. Megkenem a szeleteket laktózmentes sajt-, vagy vajkrémmel, és szépen elrendezem rajta a felszelt avokádót. Az egészet sózom, borsozom, chilipehellyel hintem, majd egy kevés lime levével ízesítem. Koktélparadicsommal tálalva fogyasztom. Tipp: Szívesebben használok serpenyőt, mint kenyérpirítót, mert sokkal ropogósabb és ízletesebb lesz így.  A Dob utca 28. szám alatt található Free Gluténmentes Pékségben szuper termékeket tudtok beszerezni. Érdemes egyszer ellátogatni!

Ma a reform gombócok vannak terítéken, melyek túrós változataiból három, nagyon klassz kis receptem is van. Most az egyszerű és gyors verziót, egy későbbi bejegyzésben majd a másikat kettőt is megosztom Veletek. Párom nem rajong az édes, túrós desszertekért, de cseppet sem bánom, mert így mind az enyém lehet. :)
A hagyományos túrógombócnál sokkal egyszerűbb az elkészítése, az alapanyagokat csak meg kell főzni, gombóccá formázni, és pirított zabkorpába forgatni. Minden kis gombóca (régies tájszólással) kukoricadarából készül, tojás hozzáadása nélkül, elkészülvén hidegen sem keményednek meg, ízük viszont vetekszik tradicionális társaikkal.

Gyors, kiadós, egyszerű, ezerféle módon variálható.  A hagyományos olasz receptekben leggyakrabban arborio, baldo és  carnaroli rizsfajtákat használnak ezekhez a receptekhez. Egy tökéletes rizottó megköveteli a türelmes és fáradhatatlan kevergetést, ami eltart legalább húsz percig, de ne bánjuk, mert remek lehetőséget biztosít egy pohár zamatos, könnyű, nyári fehérbor elkortyolgatásához. Annál is inkább, mert ez a fehérbor ételünk egy kihagyhatatlan alapanyagának számít. Amikor a rizs a forró kókuszzsírra kerül, fontos, hogy a rizsszemek kellően felhevüljenek és hogy mindez gyorsan, egyenletesen történjen, ugyanakkor a szemek elszíneződése és leragadása ne következzen be. Ehhez bizony megállás nélkül kavargatnunk kell. Amikor üvegesre pirult, akkor kezdjük a folyadékot - először a bort, majd csak utána az alaplevet - fokozatosan - merőkanalanként - az edényünkbe önteni. Mindig apránként adagoljuk a folyadékot; ha a szemek teljesen magukba szívták, csak akkor jöhet a következő adag.  A hosszú párolási folyamat többek között azért is kihagyhatatlan, mert ez idő alatt képes a megdagadt keményítő a rizs felszínéből és a szemek peremterületeiből szabaddá válni, az ételben eloszlani, annak puhaságot és bársonyosságot kölcsönözni. Ha elfogyott az előírt folyadékmennyiség, azonban a rizsszemek nem főttek meg, vegyük le a főzőlapról, fedjük le, a forró rizs így tovább puhul saját gőzében. Ekkor selymesíthetjük még vajjal, mascarpone krém-. vagy egy nagy adag reszelt parmezán sajttal.