26 óra utazást követően, hogy finoman fogalmazzak, nem túl fitten, végre megérkeztünk New Yorkba. Az egész utunk nagyon izgalmasra sikeredett, ugyanis a Düsseldorfból induló, átszállàsos jàratunk 2,5 óra késéssel kecsegtetett, ami miatt, a New Yorkból Syracruse-ba tartó vonatunk előre megvàsàrolt jegyeit, élből be is buktuk. Az így rendelkezésünkre bocsátott időfelesleget egy, a 'hogyan jussunk el mégis az éjszaka közepén' vàlságstàb felàllítàsàval és a legoptimàlisabb megoldás kiválasztàsàval töltöttük. Szerencsére sikerült buszjegyet vásárolnunk, egy csodás további 5 óra utazás reményében.

A város, minden elképzelésemet felülmúlta. Eszméletlen építészeti, etnikai sokszìnűsège az első pillanattól lebilincselt és fogvatartott. Mint kislány a cukorka boltban, azt sem tudtam hova kapjam  a fejem. Az emberek kedvesek, segítőkészek, mosolygósak. Nyoma sincs az otthoni mogorva, nyomasztó hangulatnak.

Amerikai palacsinta minden mentesen. Almával, gluténmentes zabpehely liszt, és útifűmaghéj őrlemény hozzáadásával. Na nem a szépségéért szeretjük, mert hát, a valaha készített legcsúnyább desszert kategória abszolút győztese. De ez senkit ne tévesszen meg, ízében, és állagában hozza az elvárt reményeket.
Nem véletlen a recept választás, ugyanis ma hajnalban Amerikába utazom. Bizony. Nagyon izgulok. Bevallom soha nem vágytam különösképpen Amerikába, valahogy olyan távol (s nem csak a tengeri mérföldeknek köszönhetően) állt tőlem. Aztán egyszer csak nyár elején, magától megjelent a lehetőség, s olyan örömteli hullámot indított el, mely teljesen magával ragadott. Egészen augusztusig nem igazán vettem részt a szervezésben, ugyanis voltak olyanok a csapatban, akik már rutinos Amerika látogatóknak számítanak, három héttel ezelőtt azonban mégiscsak bevonódtam, s valahogy azt hiszem ez időtájt esett le valójában, mekkora élményben is lesz részünk. New York-tól San Francisco-ig, keresztül-kasul bejárjuk az új-világot; egy böhöm nagy lakóautó bérlésével teljesen függetlenítettük magunkat, így lehetőségünkben áll szegletről szegletig végigjárni az államokat. Utunkról egy gasztro útinaplóban majd részletesen beszámolok, melyben az élmények taglalása mellett a mentes étkezés külhoni lehetőségeiről is tájékoztatok. Szeljük végig együtt, mentesen Amerikát! Jöttem, láttam, faltam. Hamarosan.

Ugyan perzselnek még azok a bizonyos napsugarak, de ez a nyár, már nem az a nyár. A színek megváltoztak, a nappalok rövidebbek, s az éjszakák hosszabbak. Bizony közeleg az ősz, mely csordultig ugyan színekkel, s mégis elmúlással tele. Használjuk ki a szeptemberi erőlködő napsugarakat, hogy idén utoljára élvezhessük a nyár felhőtlen örömét, buja pezsgését, időtlen pajkosságát. Készítsünk még pár adagnyi fagylaltot, és eszegessük napfürdőben, kiélvezve minden varázslatos pillanatát.

Ha már ígéretet tettem, úgy gondoltam be is tartom, azaz míg le nem megy teljesen a nyári szezon a maga csodálatos napsugár-, és gyümölcskínálatával, addig igyekszem még jó pár variánst felsorakoztatni. Lesz még trópusi, barackos, és avokádós változat, a mostani azonban egy igazi energiabomba, mindenféle finomsággal.

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, ugyanis a most bemutatott ételt nem én, hanem unokaöcsém készítette. Csak pillantsatok a képre, magáért beszél, egy profi szakácsot tisztelhetünk benne. Nem is tagadhatnám, közös vér folyik az ereinkben. Ez amolyan családi vonás. Édesanyám párja régebben, például kimondottan szélesítette gasztronómiai ismereteimet. Ő egy igazi ínyenc, ellenben azzal a finnyás gaszto-hisztérikával, aki  gyerekkoromban voltam. Emlékszem, mikor először csigát tálalt fűszeres vajjal, pirítóson; a világból ki lehetett volna kergetni vele. Ez ugyan a házikós kis lényeket illetően most sincs másként, pedig több, mint tizenöt év telt el. :)
A vicces az, hogy tegnap mikor a képet meglàttam, elsőre az villant be, hogy pont ilyen gyönyörű céklákra van szükségem, egy fejben már összeállt, csak az alapanyag hiány következtében el nem készített, tarte tatin receptjéhez. Gyors kérdésben érdeklődtem, hol tudnám én is beszerezni őket. A válaszon nagyot nevettem, mert meg sem fordult volna a fejemben: "Itthon a kertben. - hangzott - Anyudék ültették."
Erről ennyit, sűrűbben kell hazalátogatnom. :)