Nagy-Britannia népszerű húsos étele a pásztor pite. Jellemzően valamilyen raguval és burgonyapürével rétegezett, sütőben sült rakott étel. A britek amúgy is élnek-halnak általában véve a pitékért, mert hogy mindent mindenhogy megtöltenek. Nagy szerencsénkre! Isteni az angol kaja. Legalábbis én szeretem ezt a nemes egyszerűséget. River Cottage meséi, ismeritek? A Spektrumon és a TV paprikán sokszor adták régen. És a Két duci hölgy? Nem tudom néztétek -e ezeket a sorozatokat, én rajongásig szerettem. Mondjuk mit nem? Szeretem az autentikus ízeket, főleg, ha azt autentikusan is közvetítik felém. Elő lehet adni ezeket a műsorokat az itthon készült videóvágásos rövid menő, laza, pazar kaja stílusban is, de nekem nem ugyanazt az élmént nyújtja, úgyhogy feladtam, hogy ilyen jellegű youtube videókat nézzek. Maradok a hamisítatlan hagyományoknál. Nem fejlődök a korral, legalábbis ebben nem.

Az én pásztor pitém alapját egy vöröslencsés-zöldséges ragu adja, a tetejére pedig krémes édesburgonya püré került. Az alapot egy, a fagyasztóba eltett maradék gombapaprikás adta, ezt turbóztam fel pluszban fűszerekkel, zöldborsóval, vöröslencsével, répával, kókusztejszínnel, kakukkfűvel. Annyira finom és tartalmas, hogy még a húsveők sem panaszkodnak majd, ha éppen egy vasárnapi menü főfogásaként kerül az asztalra.

Azokon a napokon, amikor abban a szerencsés helyzetben érezhetem magam, hogy otthonról dolgozom, sűrűn futok bele, hogy annyira besűrűsödnek a tennivalók, hogy a napi 30 perces ebédszünetemet alig tudom megtartni. Ez akkor érint főleg rosszul, ha nincs is a hűtőben semmi, amit előző napról csak meg kellene melegíteni. Ilyen helyzetekben jönnek jól az extra spórolós, maradékmentős kaják, amiket tényleg pár perc alatt el lehet készíteni, mindentbele alapon. Az ilyen összedobós ételekből vannak a legjobb receptjeim, amik lehet nem olyan "fancy", blogra való ételek, azonban nekem a mindennapokban nagyon jól jönnek. Sült tészta zöldségekkel 15 perc alatt. Régen anyukám mikor valamit csak úgy összehajigálam, mindig azt monda: "Na, most jól összehánytál mindent! Tudom ez egy receptben kicsit bizarr, de hát valahogy így volt  most ezzel is. :) A mennyiségek tekintetében azért a tól-ig jelölés, mert ezeknél a recepteknél nem szoktam méricskélni, csak szemre, ízre mérlegelem miből mennyi kellene még. Egy édes-sós-savanykás ízvilágot kell elérni, de ki így, ki úgy szereti jobban, ez már inkább rajtatok múlik. A tamarind pasztával vigyázzatok, ha nem használjátok rendszeresen. Savanykás szilvalekvárhoz tudnám leginkább hasonlítani, de ecetes beütéssel is rendelkezik.

Új szerelem a kàsàk háza táján. Vagy a joghurtoként. Éppen mikor melyik. Nálam mindenképpen a reggelikhez kapcsolódik. Fahéjas, vaníliás, kókuszviràg cukros, 10 perces almakompòt,  a kedvenc legùjabb gyors receptem. Tökéletes kiegészítője egy hűvös, ködös őszi reggelnek. Na, de hol is vannak azok a ködös reggelek? Csak engem ért sokkhatásként tegnap, a hazaérkezéskori 20 fokos tavaszi meleg? Görögországban töltöttünk egy hetet ugyanis, magasan a hegyekben, és bár az utolsó két nap meleg, napos időjárással kecsegtetett, a megelőző napokban szinte percről perce változott az aktuális időjárás. Minden volt, a tejfehér ködtől a ragyogó napsütésen át, a szakadó esőig. Mondjuk a ködös rész vicces volt. Nem is ködnek mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy beborította a területetet az aktuálisan hegyoldalról lecsúszó felhőtömeg. Így nem a ködben, hanem a felhőn nem láttam át, ami kétszer is azt eredményezte, hogy konkrétan eltévedtem az udvaron az egyik házból indulva a másik felé. Ott bolyongtam a totál sötét, áthatolhatatlan felhőzetben, és komolyan mondom szinte csak az orromig láttam. Normál esetben azért legalább 10-20 cm-re be lehet mérni a környezetet, de most, olyan volt, mintha vak sötétben kellene A-ból B-be jutnom. Nagyon élveztem, dacára, hogy azért egyszer-kétszer frászt is kaptam közben, mikor kilyukadtam éppen ott, ahol nem gondoltam, hogy megjelenhetek. Eszméletlen jó élmény volt. Na de térjünk vissza a kompótra.

Mindössze két almát kell meghámozni, kis kockákra vágni, és fél bögre mandulatejjel, 1 tk fahéjjal, 1 tk vanília kivonattal, 1 tk kókuszviràg cukorral közepes hőfokon 10 percig főzni. A leve legalább felére kell, hogy sűrűsödjön, fényes mázat vonva az alma kockákra. Ha duplàzzàtok az adagot, akkor akár egész hétre van mit a kàsàkra pakolni, bár jelen esetben én kókuszos joghurttal ettem. A tetejére pedig pluszban gránátalma magokat és egy kevés kókuszreszeléket szórtam. Mivel eszegetés közben úgy éreztem hiányzik róla még egy kis plusz ropogós, így a képek elkészülte után hajdinapehellyel is megpakoltam, így lett igazán ízletes.

Az őszi időszakban nem nehéz megunni az alma fogyasztást, így ha ide jutnátok éppen, úgy helyettesítsétek körtével, mangóval, datolya-, vagy hagyományos szilvával, kedv szerinti gyümölccsel. Az eredmény épp ugyanolyan tökéletes lesz.

Ha volt már csokis-málnás, akkor miért ne legyen most egy sós változat? Szeretem, mert nagyon gyors és könnyű recept, és remek kísérője bármely krémlevesnek, vagy ragunak. Igazán nem nagy fáradtság, így akár készülhetne reggelire. Lehet valamelyik hétvégén ez lesz a vasárnapi brunch egyik alkotóeleme.

Ahogyan azt már korábban is írtam, véleményem szerint akkor a legfinomabb a sütőtökkrémleves, ha készítéséhez sült tököt használunk. Sütés közben karamellizálódik a cukortartalma, ezáltal lesz igazán édes, karakteres íze, és lesz valóban krémes, ízletes a leves. Ősszel el sem tudnám képzelni, hogy ne készítsem el, ellenben az év többi szakában általában teljesen feledésbe merül. Pedig Karácsonykor idén nem lesz halleves, mert eddig mindig rosszul lettem tőle, úgyhogy még az sem kizárt, hogy valami nagyon rafinált sütőtökleves receptet hozok majd Nektek. Természetesen szigorúan tej-, és gluténmentes változatban.