This is Spárgaaaaa!

Jól ismert felkiáltás, picit a szezonra faragva, címválasztásként. Na nem a görög- perzsa háború szellemében, csak mert Levi ezt javasolta ... Valójában kiáltotta, a spárga kötegek láttán. Majd engedélyt adott A-nak eme meghökkentően egyedi és félelmetesen kreatív ötlet részemre történő átengedésére. Bevallom magamtól biztosan valami sokkal klasszikusabban gondolkodtam volna, mint spárgás quiche kecskesajttal, vagy valami hasonló. A quiche a francia konyha hagyományos étele. Előre elkészíthető, melegen és hidegen is fogyasztható, kiválóan melegíthető és könnyen csomagolható. Eredete Németországba vezet, ahol a német határ közelében vasserpenyőben készítették. Neve a német kuchen (=sütemény) szóból franciásodott quiche-re. A quiche a II. világháború után vált népszerűvé Angliában, az USA-ban pedig az 50-es években. Mára már az egész világon elterjedt és közkedvelt étel, mivel szinte minden maradék alapanyagból, gyorsan elkészíthető a család ízlése szerint. De vissza a gyökerekhez. Szóval A. hozott nekem két friss, bio zöld spárga csomagot egy kollégájától. A zöld spárga nagy előnye, hogy nem kell tisztítani, csak a végét letördelni, így sokkal egyszerűbb előkészíteni, mint a fehéret. Nagyon frissen érkezett, ugyanis május 1-én szedték, és tegnap estére már itt csücsültek a hűtőben. Nagyon szeretem a spárgát, leginkább blansírozva, de most mégis úgy döntöttem, inkább egy isteni pitét készítek belőle ebédre. Akár tart-nak, akár qiuche-nek, akár pitének nevezzük, alapvetően ugyanaz, mert mindegyik alapját az omlós vajas tészta adja. A tésztalapot sütőben kicsit elősütöm, majd édes- vagy sós töltelékkel halmozom, ami aztán vagy újra a sütőbe kerül, vagy a hűtőbe dermesztésre. A mostani egy sós verzió, amit friss zöldsalátával fogyasztunk. A kecskesajt krémes és olvadós, kellemesen körülöleli a zsenge, tavaszi spárgát, a koktél paradicsom biztosít egy kis savasságot, mindezt pedig egy omlós, a széleken ropogós tészta öleli körül. Hát nem fantasztikus?

Hozzávalók:

Tésztához:

100 g hideg növényi vaj
120 g kukoricaliszt
80 g kölesliszt
1 evőkanál útifűmaghéj
3 evőkanál hideg víz
csipet só
két evőkanál növényi tejföl

A töltelék hozzávalói:

150 g lágy kecskesajt
100 g növényi tejföl
25 dkg zöld spárga
6-5 szem koktélparadicsom
olíva olaj
egy evőkanál sörélesztő pehely
só, bors, csipetnyi kurkuma, csipetnyi curry
friss kapor ízlés szerinti mennyiségben

Elkészítés:

Először a tésztának állok neki, mert 30 percet kell pihennie a hűtőben.
Az útifűmaghéjat 3 evőkanál hideg vízzel elvegyítem és hagyom, hogy megduzzadjanak a szemek a nedvességtől.
A liszteket egy tálba mérem, és beleaprítom kis kockákban a vajat, sózom, és két evőkanál tejfölt adok hozzá. Belekeverem az útifűmaghéjat, és az egészet kézzel gyors mozdulatokkal összedolgozom. A gyorsaság azért lényeges, hogy a kezünk melegétől a vaj ne olvadjon el a tésztában teljesen.
Kis bucit formázok a tésztából, és folpackba tekerve hűtőbe teszem.
A spárgát sós vízben 2 percig előfőzöm, majd pár percre jéghideg vízbe ültetem.
A kecskesajtot összekeverem a tejföllel, fűszerezem, só, bors, csipetnyi kurkuma és curry - a színe kedvéért kerül bele, önmagam is becsapva ezzel a tojás hiánya végett. Friss aprított kapor, mert újabban teljesen rákaptam. (Érdekes, mert ezelőtt ha egy pisztolyt fogtak volna a fejemhez, sem biztos, hogy megeszem.)
Ha a tészta már jól lehűlt, kinyújtom és egy kisebb tepsibe - akár egy hagyományos pite formába, vagy ha több kisebb pitére vágyunk, úgy muffin formákba - nyújtom. (Bevallom hősiesen, most nem szórakáztam a nyújtással, mert nem volt időm, így fogtam és kézzel a tepsibe egyengettem a tésztát, ügyelve rá, hogy legyen pereme.)
Megtöltöm a krémmel, szépen elrendezem a spárgát és a paradicsom szeleteket.
Meglocsolom olíva olajjal, és 180 fokon 25 percet sütöm.