Főzelékek. Sokáig szó szerint utáltam majd' mindet. Valószínűleg bevésődött az óvodás "kényszeretetések" kora, mikor is a nem kívánt tökfőzeléket, s miegymást "csak azért is megeszed" alapon  voltak olyan kedvesek letukmálni a torkomon. Természetesen az érintettek gyors viszontlátásban részesültek, mert hát mondtam én, hogy nem szeretem. Nem tagadom finnyás kisgyerek voltam. Emlékszem egyszer egy tányér rizst kentek a fejemre, mert nem akartam elfogyasztani a nekem szánt mennyiséget. Szóval nem volt egyszerű az étkeztetésem. Szerencsére ez az évek alatt sokat változott. Hiába; minél bölcsebb az ember, annál nyitottabb. Na azért manapság is vannak a "nem szeretem", "na jó megeszem" és "kimondottan szeretem" kategóriák. Szerencsére a zöldborsó bármilyen formában, az utóbbiba tartozik, még ha főzelékként kerül is a tányérba. Mivel a nem túlságosan számottevő főzelékféle közül ezt eszem leggyakrabban, így ezt is diétásra módosítottam.

Hozzávalók:

• • 450 g zöldborsó
  • 1 közepes fej vöröshagyma
  • 2 púpos evőkanál rizsliszt
  • víz
  • kókuszzsír
  • 1 kis pohár laktózmentes tejföl
  • friss petrezselyem
  • só, bors, fokhagymapor

Nem sokban, mondhatni kizárólag a sűrítő anyagokban tér el a hagyományos verziótól, így gondolom számtalanszor megfőztétek már. Ennél fogva nem is ecsetelem túlzottan. Untatni senkit nem áll szándékomban. :) Kókuszzsíron üvegesre párolom a felaprított vöröshagymát, majd ráöntöm a borsót, és ezt is megforgatom az olajban pár percig. Ezután felöntöm meleg vízzel (csak a főzési fázis gyorsítása végett), és puhulásig főzöm. A folyamat még fagyasztott borsó esetén sem vesz igénybe 20 percnél több időt. Fűszerezem sóval, borssal, gondolatnyi fokhagymaporral.  Ha a zöldborsó elkészült, csomómentesre keverem a tejfölt két evőkanál rizsliszttel, és egy kevés főzőlével, majd besűrítem vele a főzeléket. Aprított friss petrezselyemmel tálalom.