Első nap. Niagara Falls.

Kalandos kis utunk először a Niagaràhoz vezetett. Nem teljesen ugyanazt a látványt nyújtotta ugyan, amire számítottam. Félre ne értsétek káprázatos volt, de valahogy belső képeimben úgy jelent meg, mint egy gyors sodràsú, vad, rendíthetetlen zuhatag, valahol egy óriási sűrű erdő közepén. Vadnak vad, de semmiképpen sem rendíthetetlen. És hát erdő aztán a láthatáron sincs. Mindenesetre felejthetetlen élményt nyújtott. Főként a zuhatag alatti hajózás, aminek során a nagy mennyiségű vízpermetnek köszönhetően mindannyian totálisan elàztunk, mégis olyan örömteli kacagásban törtünk ki, hogy már csak ezért is megérte.

Korgò gyomorral folytattuk utunkat a következő úticèl felé, keresve a lehető legalkalmasabb étkezési lehetőséget. Bevallom teljesen beleszerelmesedtem ebbe a lakókocsis életbe. Igazi kis családot alkotunk, és ugyan útitársaimat eddig is nagyon szerettem, de most olyan kvalitàsokat fedezek fel pillanatról pillanatra bennük, ami eszméletlen inspiráló számomra. Mindenki jó valamiben, nagyon jól kiegészítjük egymást. Imádom őket.

Ami az amerikai álmot illeti, azt hiszem igaz. Persze itt sincs kolbàszból a kerítés, de egyértelműen látszik a gazdasági különbözőség. Már ha csak a mentalitást nézzük, a többiről nem is beszélve. Az emberek könnyedek, súlytalanok. Legalábbis, akikkel találkoztam. Érdekes tapasztalàs számomra, hogy minden egyes rozoga kulipintyò mellett minimum 5 darab,  több milliós kocsi áll; úgy tűnik nem az ingatlanon, hanem az egyéb ingósàgokon van a fő hangsúly. Azért itt is megmutatkozik a különböző osztályok közti különbség, az emberek nagy része napról napra èl, mégis sokkal kevésbé stresszes. Mosolygósak, kedvesek, előzékenyek.

Útban az NRC felé, NY állam több kisvàrosàn áthaladtunk, miközben emlékeimben a 'Dennis, a komisz' című film képkockài bukkantak elő.

Az útmenti étkezési lehetőségek igen korlátozottak, de örömmel konstatàltam, hogy gyümölcsöt és salátát vásárolni azért, ha nincs is bődületes választék, mégsem lehetetlen. Sajnos annak a pizza szeletnek nem tudtam ellenállni, utólag persze fogtam a fejem, mert természetesen nem kellett volna. Körülbelül fél óra leforgàsa alatt fújódtam fel, máris àlterhességem 4-5. hónapjàban jártam. Igyekszem a következő napokban erre gondosan figyelni.