
Sütötök és zabkása. Éveken át egyiket sem voltam hajlandó elfogyasztani, nem hogy egyben, de külön-külön sem. Az első áttörést még a huszas éveimben a sütőtök jelentette, a konyhát belengő sült tök illatánál nincs túl sok otthonosabb számomra a világon, legalábbis az őszi időszakban biztosan. Megnyugtató, biztonságérzetet, valóban egyfajta komfortot nyújt számomra. Aztán jött ez a diétázósdi, életmódváltás, és ezzel együtt a reggeli kásák is betörtek a konyhámba, azóta is töretlenül uralva a reggelik világát. Élek-halok mindkettőért, már a készítése is boldogsággal tölt el. Ha tököt sütök jellemzően igyekszem nagyobb adaggal dolgozni, mert azon kívül, hogy a fűszeres, fahéjas, szerecsenes, mézes azonnal a sütőből ki, és ide vele darabokat önmagukban fogyasztom, a maradékot általában ízesítés nélkül aztán levesekhez, pörköltekhez, ragukhoz használom. Vagy kockázva, vagy pépesítve kerülnek így a hűtőbe, és nem túl sokáig maradnak ott, mert a következő napokban szépen sorba veszem a lehetséges készülő fogások számát. Most sem történt ez másként. Két jó nagy darab tököt tettem a sütőbe, az egyik tökdarabokkal teli tepsit ízesítés nélkül csak magában, a másik adagot viszont fahéjjal, őrölt gyömbérrel, szerecsennel, szegfűszeggel, mézzel locsolva. Utóbbiből néhányat sülést követően megettem, a többit pedig villával pürésítettem. Ennek egy részéből készült másnap ez a remek reggeli kása, amit még pluszban egy kis "golden milk" társaságában, azaz kurkumás mézes forró itallal tálaltam. Teljes volt a boldogságom, mert valami eszméletlenül bekajáltam. :)