• 100 g étcsokoládé
• 50 g sütőtök (sütőtökpüré)
• 1 ek mogyoróvaj (mandulakrém)
• 1 ek porcukor
• 0.5 kávéskanál fahéj

Az étcsokit elosztjuk 2/3 és 1/3 arányban. Először is a csoki 2/3-ából elveszünk 2-3 kockát, amit félreteszünk. A maradékot felolvasztjuk mikróban, amíg sima nem lesz, majd hozzáadjuk a félretett kockákat (legegyszerűbben így lehet temperálni a csokit). Kikenjük a formákat (lehet ezt ecsettel, én egy kanál hátulját használtam), és egy kicsit az asztalhoz ütögetjük, hogy a csoki kitöltsön minden részt, és a levegőbuborékok kiszabaduljanak, hűtőbe tesszük, és hagyjuk megszilárdulni.
A töltelékhez simára
A töltelékhez simára keverjük a sütőtökpürét (ez lényegében csak sütőtök, amit előtte sütőben megsütöttem és robotgépben pépesítettem) a mandulakrémmel, porcukorral és fahéjjal.
A kis formákat megtöltjük az elkészült töltelékkel, de ne teljesen a tetejéig, mert akkor nem fogjuk tudni bezárni a bonbonokat, vissza a hűtőbe, hogy kicsit összeálljon a töltelék.
Hűtőből kivéve a maradék 1/3 csokit ugyanúgy olvasztjuk fel, mint az előző adagot, majd a bonbonok tetejére húzzuk, ezzel adjuk meg az alját a bonbonoknak, úgyhogy nem kell, hogy tökéletesre sikerüljenek. Hűtőbe tesszük, hogy a csoki megszilárduljon.
A formákból kinyomkodva kis bonbonos papírokba tesszük őket, és a tetejét úgy díszítjük, ahogy jólesik. (Én találtam arany színű ehető ételcsillámot, ami szerintem nagyon illik ehhez a recepthez.)

A heti másodikként egy kesudióalapból készült verziót hoztam, ami nem sokkal bonyolultabb az előző, citromos változatnál, és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá. Jó ha van otthon egy jól működő food processorunk, vagy egy aprítógépünk, mert vegán ételek készítésénél alapfelszerelésnek számít a különböző magok krémesítése céljából (és persze még ezer millió más étel elkészítéséhez is). Sokat vaciláltam rajta milyet vegyek, mert szerettem volna egy legalább 2-3 literes tartállyal rendelkezőt, de mivel igen pici a konyhánk, és így sem tudnék lassan már egy mákszemet sem besuvasztani sehová, marad az ésszerűség, és választottam egy Bosch márkájú darabot.

Alap:

Mióta visszaálltam a szigorúbb diéta alapelveihez, újból igyekszem tojásmentes süteményeket készíteni. Persze van egy csomó, amit egyszerűen máshogy nem lehet, pl. a citromos francia pite, amit szintén nemsokára megosztok Veletek (személy szerint ez a kedvencem, de sajnos egy falatot sem ehetek belőle most), de akad azért pár olyan remek vegán sütemény,  amit könnyedén elkészíthetünk, és legalább, ha nem finomabb, mint az eredeti. Ilyen ez a sajttorta imitáció is, és amit külön kedvelek benne, hogy alig kell hozzá valami. Még csak a sem kell, hogy gakorlottak legyünk a konyhában, teljesen kezdők számára is totál befutó. A lelke az a Meyer-citrom mennyiség, amit nemrég az Alidban sikerült beszereznem, s annyit vásároltam belőle, hogy három különböző receptet is készítettem. Valószínűleg savanykás, üdítő, nyári könnyed lazaságot idéző ízvilága az, ami most a téli hónapok depressziója alatt kimozgat, ezért "uralja" a konyhám. Mutatok majd Nektek három különböző módon és alapanyagok felhasználásával készíthető vegán sajttortát, ez a citromos verzió az első.

Hozzávalók:

A tésztaalaphoz:

Soha nem készítettem még, szembejött egy kép az Instagramon és beleszerettem. Gondoltam muszáj nekem is kipróbálnom, hiszen a diéta szerint reggelire például éppen megehetem. Ez az egy jó ebben a diétázósdiban, hogy a reggelik lettek a kedvenc étkezéseim.  Édes, friss mangó, ragadós ragacsos rizs, és egy csodálatos kókuszos öntet, más nem is kell a boldogsághoz. A ragacsos rizs vagy „sticky rice” egy keményítőben kimagaslóan gazdag rizsféle, a ragacsosságát is ennek köszönheti, igen kedvelt ázsiai alapanyag. Ázsiában nem épp a mentesség céljából fogyasztják, de akaratukon kívül, szerencsére egy csodálatosan könnyű, kellően édes, glutén- és laktózmentes desszertet sikerült megalkotniuk. Hagyományosan sárga mangóból készül, amit Ataúlfo mangónak hívnak. Az Ataúlfo édesebb, ízesebb, puhább és kevésbé szálas, mint a legáltalánosabban elérhető vörös vagy zöld mangó, amelyek itthon kaphatók. Mivel nagyon nehéz hozzájutni így sajnos nekem maradt a hagyományos verzió, de ne csüggedjetek, mert ugyan a másik sokkal édesebb, egy kevés rizsszirup ilyen esetekben csodákat művel. Az egyik dolog, amit fontos szem előtt tartani, hogy a ragacsos rizst  gőzölés előtt mindenképpen szobahőmérsékletű vízben kell áztatni legalább 1 órán át (vagy egészen egy éjszakára). A recepthez szükséges rizsfajtát érdemes ázsiai boltokban beszerezni, ezzel érhetjük el a legautentikusabb hatást. A SheSimmers oldalán van egy nagyszerű útmutató, hogyan készíthetjük el a legtökéletesebben, én is ez alapján álltam neki.

Borsópüré & Clapshot. A zöldborsóról majd később, a narancssárga püré sokkal érdekesebb. A Clapshot egy tradicionális skót étel, alapvetően egy krémes répapüré narancsdzsemmel és sok-sok snidlinggel. �� Tökéletes kiegészítője egy jó bárány- vagy marhasültnek, de akár egy ropogós oldalas mellé is el tudom képzelni. Önmagában, vegán fogásként is megállja a helyét. A skótok legtöbbször Haggis mellé fogyasztják, jó kis tömör whisky szósszal. Hagyományosan fehér vagy karórépa és burgonya felhasználásával készül, de ez most a továbbfejlesztett verzió. Egy Jamie Oliver receptből adaptáltam, imádom a fazont, eszméletlen látványosan és bizsergető pezsdítően főz.

Hozzávalók:

• 1 kg répa
• 1 nagyobbacska karórépa
• 1 csokor friss snidling
• 40 g laktózmentes vaj
• 1 evőkanál sűrű narancsdzsem
• olívaolaj

1. Meghámozom a répákat.