Kikelet. A köz szokás alapján egyértelműsítik a tavasszal, valójában kikeletnek csak a tavasz kezdetét vagy elejét tekintjük, mely közvetlenül a telet követi, midőn a hó olvadván lágyabb időjárás kezdődik, s a fű és egyéb növények mintegy életre kelnek.  "A mosolygó kikelet, Váltja fel a mord telet." - énekelhetnénk népdalaink nyomán. Amint az első kis fűszálak áttörik a felszínt, felélénkül az élet, a fák rügybe borulnak,  zöldre vált a tompa szürkeség. Újra mosolyra húzódnak a téli komorságban megfakult arcok, vidám csicsergésre ébredünk, a természet kárpótol minket a hosszú, fakó hónapokért. A tavasz beköszöntével újra életre kelnek az érzékeink. A konyhában várva várt pillanat ez. Mikor a színek élettel töltik fel az ételeket, a friss, ropogós üdeség ízeivel gazdagítva azokat. Az idény vége már számtalan lehetőséget kínál kreativitásunk kibontakoztatására. Újra felfedezzük a főzés igazi örömét. Ekkor jön a várva várt pillanat. A király trónra lép.

Májusban a zöldséges standok valósággal roskadoznak a fehér és zöld spárgakötegektől. Ugyan uralkodása tiszavirág-életű, azonban ha tehetem, erre a rövidke kis időre is igyekszem, teljes odaadással fejet hajtani nagysága előtt. Levesbe, köretként, blansírozva, önmagában, elő-,utó-, vagy főételként, minden lehetőséget számításba véve kísérletezem a legfinomabb falatokért. Én a zöld spárgára esküszöm, de egy ízletes krémleves alapját sárga "társa" is magasztosan dicsőségre emeli. Különleges, üde ízük miatt fogyasztásuk igazi élmény. A spárga rendkívül könnyen emészthető, így a zsúfolt, stresszes munkanapokon az egyik legjobb éhségcsillapító.

A következőkben bemutatott recept is eme nagyság köré épül, hűséges alattvalói, az édesburgonya és pirított csirkefalatok nélkül azonban nem tudna igazán kiteljesedni.

Változatosan étkezni egy nem diétás életmód során sem egyszerű, nem de pláne, ha állandóan azt kell figyelnünk mit ehetünk. Ez a gofri szempillantás alatt elkészül akár egy finom reggelire, akár egy vasárnapi gyors ebéd utáni desszertre vágyunk. A tészta elkészítése és a sütés néhány percet vesz csak igénybe és az elkészült adagból jut az egész családnak. A lenti mennyiségből 10 darab gofrink lesz.

Ízesítés egyéni kedv és hangulat szerint. Én most citromos, mézes mascarpone krémmel, áfonyával, és aszalt fügével tetézem. Az aszalt fügének külön története van, ugyanis egy Rovinjban tett hosszú hétvége alkalmával sikerült beszereznünk. Teljesen véletlen, kóstolás után két zacskónyi került a kosarunkba. Érthetetlen. De mégsem! Életemben ilyen mély zamatú aszalt fügét még nem ettem. Épp annyira édes amennyire kell, és állagát tekintve is tökéletes. Igazi isztriai gyöngyszem. Ajánlom azoknak, akik esetleg horvátországi nyaralásukat tervezik, hogy ebbe a velencei hangulatot idéző, olasz hatást keltő kisvárosba mindenképpen látogassanak el. Utcácskái szűk, hegyről le és föl kacskaringózó sikátorok, épületeinek ablakai, teraszai, baladurjai, kapuzatai és lépcsősorai mind-mind megőrizték az ódon hangulatot.

Ami azt illeti a cukor és az édességek nagy ellenségeim, mégis néha szeretek velük  kedélyesen, feszengés nélkül egy asztalnál ülni. A néha bizony néha kell, hogy legyen. Nem amolyan két naponta néha, hanem havonta egyszer, de akkor felhőtlen boldogsággal. Fánk rajongásom egészen kis koromban kezdődött. Emlékszem édesanyám sokszor hozott fel Budapestre, legtöbbször állatkerti sétákra. Nagyon rajongtam a természetért és az élővilágért már akkoriban is. Kedvenc emlékképeim gyakran ezekhez a kiruccanásokhoz kapcsolódnak. Ezidőtájt még kevés fancy, külföldi gasztronómiai behatás érte az embereket, de  az első Dunkin Donuts megnyitása nagy durranásnak számított. Emlékszem a Keleti pályaudvar melletti bolt kínálatára. Az a rengeteg cukormázzal bevont, gyümölccsel- és színes csokigolyócskákkal díszített kis kerek puffancs. Belsejükben a krémes, tömény töltelék. Számomra szó szerint ellenállhatatlan kísértést jelentettek. Volt is sírás, és hiszti, ha a vonat lekésése lehetőségét számba véve mégsem vettük meg őket.

Majd Dunkin-ék kivonultak. Nem érte meg a befektetés. Évekig nem lehetett még csak hasonló színvonalú fánkokat sem kapni. Persze voltak a különböző hipermarketek kínálatában elérhető hamis látszatot keltő utánzatok, de érzésemre egyikük sem közelítette meg az elvárt, s gyermekkorban megszokott szintet.

Mikor az első fánkos újra kapukat nyitott, boldog mosoly húzódott arcomra, s alig vártam, hogy felidézhessem azokat a csodás múltba veszett pillanatokat. Nem köteleződtem el egyik "márka" mellett sem. Két igazán jó fánkost ismerek Budapesten, több bolttal is rendelkeznek a városban. Bármelyikbe szívesen betérek, itt is - ott is megtalálom a számomra igazán ízletes falatokat.

Az Augusztus ma Októbert játszik. Egészen jól csinálja.  Egy kis eső és már elő is kerül a forró, habos kávé. Még pár fok csökkenés és jöhetnek a frissen sült körtès - almás pitèk.
Kávé terén igazán nagy nehézséget okozott a diétával való lemondás. Régebben nem voltam nagy fanatista, de az évek folyamán valahogy már-már rutinnà, s a dolgos hétköznapok egyik boldogsággal vegyített fontos momentumává vált az a pár percnyi rituálé, mely eme habos csodák elkészítésére és fogyasztására hivatott. Pár perc mennyi forró öröm. Igen, be kell valljam, ha dolgozom szükségem van ölelő szeretetére. Legalábbis a hitre, hogy míg elfogyasztom talán picit otthon érezhetem magam. Csak pár csendes kis pillanat erejéig. Aztán persze jöhet a jól megszokott taposómalom.
Mivel a diéta egyik alappillèrekènt a koffein megvonása is kikötött, így kénytelen-kelletlen ezen szokáson is módosítanom kellett. Szerencsére már sokkal korábban, pár évvel ezelőtt is elhatározásra jutottam párszor, s ezen alkalmakkor a hagyományos pörkölt aromás kávészemeket gabonakávéra cseréltem.

A mentes termékek piaca persze számtalan lehetőséget kínál ezen a téren is, mindenki pénztárcája vastagságához illően választhat a neki legmegfelelőbb árucikkek közül.  Nálam leginkább a Rapunzel Instant gabona és gyümölcs alapú kávéja vált be, valószínűleg enyhe füge aromájának köszönhetően.

Ha nyár akkor cukkini és paradicsom. Persze sok egyéb más is. De ha zöldségekre gondolok, a zöld és a piros mámorítóan élénk színei engem mindig lázba hoznak.
A kontrasztok... élek-halok értük. :) Hiszem, hogy nem csak a fűszerezés, az ízek, a textúra, de a színek kavalkádja is épp olyan fontos, ha szemet és lelket gyönyörködtető ételeket készítünk. A tavasz, és a nyár ilyen szempontból a kedvenc évszakaim. Szinte már-már zavarba ejtően sok választási lehetőség kínálkozik. Ilyenkor imádok piacra járni. Az  a nyüzsgés, az élettel teli mosolyok, a harsány kiáltozás, a vibráló színorgia, a  friss árutól roskadozó standok, mind-mind melengetik a szívemet. Szeretem a friss, hazai, kertben termesztett árukat kínáló idős hölgyek mozdulatait. Árad belőlük a gondoskodás, a szakértelem, a szeretet. Igen, ők azok, akiktől vásárolok, még ha picit drágábbak is a termékeik. Drágábbak, mert rengeteg erőfeszítés árán, kevéske kis földön teremtek. Megéri ráfizetni, nem csak a minőség, de az emberi kapcsolatok miatt is. Egyszer elegyedjetek beszédbe valamelyikükkel. Példátlan emlékeket tárnak elénk, nyitott szívvel, őszintén. ;)

A következő tésztaétel egy hirtelen jött, "kukkantsunk a hűtőbe, mit lehetne összedobni" éhség gyötört pillanatban állt össze, s mivel cukkini és paradicsom szinte mindig található otthon, így meghatározó lett a szerepük.