Az alaprecepttel egy közösségi oldalon találkoztam, de azóta sem találom, pedig nagyon megtetszett. Le is mentettem, de olyan béna vagyok, hogy valahogyan mégiscsak sikerült elkavarnom. Így hagyatkoztam a memóriámra, és a kreatív oldalamra, hogy megalkossak legalább valami hasonlót. Nem tudom mennyire lett eredeti, de azt, hogy mennyei bizton állíthatom. Szeretem a kelkáposztát, de a hagyományos felhasználási módokon kívül nem igen kísérleteztem vele mostanában. Kifejezetten örültem, hogy nem kell sokat szöszmöszölni vele, mint az egytálételekkel úgy általában.

 A polenta (itthon puliszka) a gluténérzékenyek mennyei mannája, ha köretként gondolok rá, akkor mindenképp, ha desszert gyanánt készül, akkor meg pláne. Köretként felszolgálva tökéletes választás szinte bármely étel mellé. Nagyon egyszerű és nagyon gyors, sokféleképpen ízesíthető, akár főzve, akár sütve vagy grillezve fogyasztható. A héten három egyszerű receptet mutatok nektek, hogy számos alternatívája közül csak párat sorakoztassak fel, ízelítő, s inspiráció gyanánt. Legelőször is jöjjön az alaprecept. Ha eddig nem készítettétek, akkor most itt a lehetőség, nem kell mélyen a gatyába nyúlni, elképesztően pénztárcabarát.

Nem csak a színe, de az íze miatt is nagyon kedvelem. Főleg ilyenkor, a téli hónapokban. Gondolom valahol mélyen, tudat alatt, már a tavasz színeire vágyom. De nem csak a színeire... a zsongására; leginkább. Arra az újjászületésre, amivel nem csak a természet, de én is újra és újra erőre kapok. Olyan ez, mintha valamiféle hibernációban lennék. A szervezetem alacsony energiaszintre kapcsol, s hiába a heti két-három edzés, mégis úgy érzem, szinte csak vonszolom magam. Minden nap hulla fáradt vagyok, és semmi másra nem vágyom, mint hogy végre ágyban lehessek. Hát normális ez? Nem hiszem. Hol vagy tavasz? És még csak február van... a vicces az egészben, hogy A. ezt már november elején prognosztizálta. Mármint a hozzáállásomat. Olyan lelkes készülődéssel tudom várni a telet, el sem képzelnétek. Teljes lázban égek, s legtöbbször január végére, amilyen lelkesen vártam, olyan elánnal mondanék azonnali búcsút neki. Hát igen, így van ez. Az idei tél sem volt a legjobb, valahol átmenetet képezett a tavasz-ősz-tél triumvirátusa között. Olyan semmilyen volt, váltakozó napokkal, időjárással, és hangulatokkal. Lehet ez volt a bajom, hogy nem tudtam hová elhelyezni. Mindenesetre köszönöm szépen, nekem éppen elég volt belőle ennyi. Vidámságot, és élénk madárcsicsergést akarok, napsütéssel és rügyező fák zöldellő látványával... most! :)

Nem vagyok egy nagy Valentin nap rajongó, hiszem, hogy nem egy napba kell belesűríteni az éves szeretet mennyiségünket, de persze elfogadom, ha másoknak jelentőségteljes ez a 24 óra. Úgy gondoltam, hogy ahelyett, hogy a saját álláspontomat bocolgatnám, inkább megosztok veletek pár apró információt, ami ehhez a naphoz köthető, és lehet sokan még nem hallottátok. Ahány ház, annyi, de ahány ország megannyi szokás. Tudtátok, hogy

• • Angliában a 15. század vége óta vannak Valentin párok, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek?
  • Németországban a második világháború alatt az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor vezették be hivatalosan  a Valentin-napot.
  • A japán szokás eltér a nyugatitól. Február 14-én a hölgyek csokoládéval ajándékozzák meg imádottjukat, de akár férfi munkatársaikat, ismerőseiket is. Egy hónappal később (White Day) viszonzásként aprósüteményt kapnak ajándékba.
  • Brazíliában június 12-én ünneplik ezt a napot.
  • Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak.
  • Finnországban a Valentin napot a „barátság” napjaként ünneplik, melyen képeslapot küldenek vagy kisebb ajándékot adnak át egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják. Ez a szimpátia azonban nem erotikus jellegű.

Húsmentes, vegán fogás, glutén-, és laktózmentes. Mivel az előzőleg bemutatott vöröslencsés egytál receptjéhez megbontottam a csomagot, így gondoltam a maradék száraz alapanyagot is végül felhasználom. Ez a vöröslencsés krémleves sem bonyolultabb a többi mixelős társánál, úgyhogy cirka fél órán belül egy tál gőzölgő, lélekmelengető ebéddel kecsegtet.