Elég sok behatás ért Amerikában, s sokáig nem értettem miért rajonganak annyira a földimogyoróvajért.

Az amerikaiak vajas-kolbászos zsömléje a mogyoróvajas-banános kenyér, ezen nőnek fel, ezt eszik reggelire, ebédre, uzsonnára, viszik a suliba, piknikezni, strandra, szolgálják fel ágyban, asztalnál, csónakban. Mondhatni nemzeti eledelük, egy olyan alap, melyet máshoz nem is nagyon köthetünk.

Édeset-sóssal, sósat-édessel. Az édes és a sós ízek tökéletes párt alkotnak, ugyanis a sóban  lévő ionok, tudományos vizsgálatok tanúsága szerint, hatékonyabbá teszik az édes ízt érzékelő receptorokat. Az ellentétek vonzzák egymást, még a konyhában is! Tudtátok, hogy az ízlelőbimbók kor előrehaladtával történő erőteljesebb pusztulása emeli az ingerküszöböt és rafináltabb íz kombinációkat is elfogadottá tesz? Ezért van az, hogy felnőtt korra sokunk olyan ételeket is szívesen fogyaszt, melyekre azelőtt biztosan nemet mondott. Érdemes kísérletezni! Csíki Sándor szavait idézem,

"Az íz, illat, forma, szín, textúra művészi megkomponálása emeli ki az elhivatott szakácsot társai közül. Ennek a szintézisnek a megérzője válhat csak mesterré, miközben hasznos segítőtársa a tudomány."

Hozzávalók:

• • 100 g puha laktózmentes vaj
  • 80 g eritrit
  • 80 g kókuszvirágcukor
  • 1 nagy tojás
  • 1 cs. vaníliáscukor
  • 250 g földimogyoróvaj
  • 200 g gluténmentes liszt (Schär Pâtissiere)
  • 3/4 tk. szódabikarbóna
  • 1/2 tk. sütőpor
  • 120 g aprított étcsokoládé, vagy étcsokoládé pasztilla

A puha vajat a cukrokkal habosra keverem egy kézi mixer segítségével (sokkal jobb lenne, ha lenne egy szuper tálas mixerem, de eddig csak egy nem túl professzionálisan működő darabra tettem szert. Ha esetleg Karácsonyra bárki szeretne meglepni eggyel - nem célzom ám senkinek, csak úgy gondoltam megemlítem :) -  akkor ne habozzon vele). Hozzáadom a tojást, a mogyoróvajat és azzal is alaposan elkeverem. Ezután érdemes a habverő szárait lecserélni a tészta dagasztóra, vagy egy emberes fakanalat a kezünkbe venni. A lisztet elkeverem a sóval, a sütőporral és a szódabikarbónával, majd a mogyoróvajas keverékhez öntöm. Csak, mikor már homogénre mixeltem a tésztát, akkor adom hozzá a csokipasztillát. Sütőpapírral kibélelek egy tepsit és diónyi gömböket formázok a tésztából, tetejüket kissé lelapítom. Érdemes ügyelni rá, hogy a tészta a szódabikarbóna, és sütőpor hatására emelkedik, terebélyesedik majd, így hagyjunk kellő közöket a korongjaink között. Tipp: Mivel én nem vagyok cölis (azaz nincs kimondottan cölikáliám, így jelen esetben bolti földimogyoróvajat használtam. Ha nagyon rizikósnak találjátok, és erős érzékenységetek van, javaslom, hogy házi, "homemade" verzió elkészítését. Receptet teszek fel róla hamarosan a blogra, de ha nem tudtok addig várni, és beütitek a gugliba, gyorsan kaptok rá végtelen számú verziót.

Kóstoljàtok meg, biztos mosoly az arcokon!