Kicsit ugyan közhelyesnek tűnik, mert, mint tudjuk az év eleji fogadalmaknak nincs kimondott ereje. Soha nem is fogadtam meg semmit, mert azt vallottam, hogy "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra". "Majd az új évben leszokok a cigarettáról!"- mondják számtalanszor. Aztán február elején, a következő buli alkalmával már egyből két doboz cigi fogyott. "Holnaptól nem eszek cukrot."- Miért pont holnaptól, miért nem már ma, ha a gondolata most fogalmazódott meg? Itt és most, mindenek felett. Nem kellenek alkalmak, nem kellenek újabb lehetőségek, itt és most, a jelenben élve, azonnal belevághatunk! Na igen ám, akkor miért is jövök ezzel az Új esztendős dologgal? A válasz egyszerű, olyan életmódbeli változtatásra készülök, melynek mérhető eredményeit így tudom legjobban számszerűsíteni. Úgy döntöttem ugyanis, hogy költségcsökkentésre adom a fejem. Gyermekkoromban volt egy anyagilag nehéz periódusunk. Sosem vetett fel minket különösebben a pénz, de hiányt sem szenvedtünk semmiben. Azonban édesanyám válását követően, ha finoman fogalmaznék, sem szépen járt el, kedves ex nevelőapám velünk szemben. Ínséges hónapok következtek, és csak édesanyám hihetetlen kitartásának, és erőfeszítéseinek köszönhetően vészeltük át ezt a nehéz időszakot. Megtanultam mi az a nélkülözés, persze anya minden tőle telhetőt megtett, s bevallom aki igazán hiányt szenvedett, az ő maga volt. Szerencsére, mint mindig, az élet egy idő után most is kárpótolt minket, s néhány év múlva minden rendbe jött. Eztán, majd tíz éve történt, hogy felköltöztem Budapestre, s a felnőtté válás, és egyedüllét nagyon sok mindenre megtanított. Az akkori kezdő fizetésem vidéki viszonylatban nagyon jónak számított (örültem is, mint majom a farkának), azonban az albérletre költött díj és rezsi költségek, majd 3/4-ét vitték el a keresetnek. Voltak rosszabb és jobb hónapok, de mindegyik végén komoly költségvetési tervekkel vágtam az aktuálisan következőnek. Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy már a hó végén elköltöttem a következő havi béremet, úgy, hogy semmi nagy dolgot nem vettem magamnak. Egy-két barátokkal beülős kávézás persze be volt tervezve, de LED tv-t például sosem engedhettem volna meg. Komoly spórolós időszak volt ez. Négy évvel ezelőtt egy szerencsés véletlen folytán új munkahelyet kellett keresnem, s sikerült egy magasabb keresettel járót találnom. Boldogságom határtalan volt, és teljesen fellélegeztem. Sajnos... mert akkoriban ez azt jelentette, hogy mindenféle jóval sűrűn megajándékoztam magam, pótolva a nehéz éveket. Most sem kell óriás dolgokban gondolkodni, de ha épp parfümöt szerettem volna azt vettem, ha a huszonnyolcadik felsőt akkor meg azt. Úgy döntöttem szó sem a spórolásról, spóroltam én épp eleget. Persze igyekeztem mégis mindezt valamiféle körültekintéssel véghez vinni, így bizonyos összeget hó elején egy külön megtakarítási számlára utaltam. Mindezek ellenére, azt kell mondjam, csinálhattam volna ezt jobban is! "Az egy életem, egy halálom" alapelvnek élve, valahogy elfelejtettem az előzőleg fontosnak tartott értékeket, és a hálát azért, hogy boldog legyek azzal, amim van. Sajnos, mint a nők legtöbbje, ruhamániám határtalan. Imádom! -szó szerint- az újabb és újabb darabokat. Egy ideig. Egy-két alkalommal, aztán újra valami másra vágyom. Valami inspirálóra, nem erre a színre, de arra... Persze itt is határokat szabva, például nem a teljes bolti áron, hanem sokkal olcsóbban, esetleg használtan vásárolva. Tehát van egyfajta kontroll, de úgy vélem nem elég. Itt kell megemlítenem, és elnézést a kis intermezzoért, de ismeritek a gardróbcsere oldalát? Alapvetően használt ruhák "cserekereskedelme" az elsődleges funkció, azonban, ha szerencsések vagyunk, teljesen új, címkés darabokat is ki tudunk fogni, bőven a bolti ár alatt. Én nagyon szeretem, és egy egyszerű, díjmentes regisztrációval bárki bátran böngészgethet. Egy baj van vele, van, hogy órákra az online világba szippant, amit jelenleg, időszűke miatt nem engedhetek meg magamnak. Szóval vásárolok ésszel, de mégis azt érzem ész nélkül. Csomó felesleges ruhadarab, a nyolcadik tusfürdő mikor a polcon még kettő, a szekrényben plusz három sorakozik. Így döntést hoztam, és célként tűztem ki, hogy a jövő évben drasztikusan csökkentem a felesleges kiadásaim. Hónapról hónapra beszámolok majd, hogy sikerült teljesítenem a célkitűzést, és azt is számszerűsítem hozzávetőlegesen mennyi pénz marad így a zsebemben. Hajra 2018! Szerencsés évnek kell lenned! Persze a sprórolt összegnek is megvan már a helye, szeretnék idővel saját lakásba költözni, s egy nepáli utazás reményei is kecsegtetőek. Úgyhogy motiváció van, már csak cselekednem kell.