A 2017-es év egy nagyon kemény, kihívásokkal és fentekkel-lentekkel teli évnek bizonyult. Ahogyan a baráti, és ismerősi körben hallottam, nem csak számomra jelentett igazi kihívást. A legjobb fejlődési lehetőségekbe azonban csak nehézségeken keresztül botlunk, így hálás vagyok minden percért, és eseményért, ami így, vagy úgy bekövetkezett. A tanulságokat levontam, és kész akciótervvel állok neki az idei évnek. Előreláthatólag is sok változást hoz majd, és bízom benne, hogy ezek az első   - boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez tett - lépések. A legnagyobb változást mégis a blog indítása hozta. Nagyon sokáig kerestem - a testmozgás mellett - mi az az elfoglaltság, ami ennyi örömmel és boldogsággal tölt el. Az első hónapban óriás izgalommal és hihetetlen energiával telve vágtam bele a blogolás rejtelmeibe, majd rájöttem, nem eszik olyan forrón a kását, sokkal több aspektusát kell kiismernem, mint azt naiv, kezdő hozzáállásommal gondoltam. Azon kívül, hogy a WP, SEO és egyebek rejtelmeibe kell az embernek ilyenkor beleásnia magát, gondolni kell a "hogyan tovább?", "mik a célok?", "ki a közönség?", "főbb motivációk?", és egyéb kérdésekre is. Az időfaktorral sem számoltam megfelelően, mert a tervezettnél sokkal többet vesz el. Olyan munkakörben dolgozom, melyben sokszor nem 8 óra a 8 óra, és este ha hazaesem, leginkább csak egy pihentető, legalább 6 órás alvásra vágyom. A munka területén kívül, még számos színtéren is helyt kell állnia az embernek, s bevallom nekem ezt csak a barátok, testmozgás, énidő rovására sikerült elérnem. Rájöttem, hogy kocenpcionálnom kell a folyamataimat, és idén a tudatos tervezés híve leszek. Épp a minap szereztem be egy szuper határidőnaplót, segítségével tervezem meg az 2018-as életemet. A legfontosabb pontok, amiket szem előtt tartok majd:

1. Megfelelő mennyiségű alvás: egyszerűen képtelen vagyok elműködni nélküle. Ideig-óráig bírom, aztán egyszer csak szétesek, és keresem az okokat "vajon ehhez mi vezethetett?"; mire végül csak rájövök, hogy a válasz rettentő egyszerű: nem aludtam eleget. Voltak bizonyos szakaszok az életemben, amikor remekül elvoltam 5-6 óra alvással, sőt egy-egy átbulizott hétköznap este után 3-4-gyel is tökéletesen funkcionáltam. Ám ennek vége. Nem kenem az öregedésre, és a hormonokra, a mozgáshiányra, a stresszesebb munkakörre, csak megállapítom, hogy egyszerűen többre van most szükségem és punktum.
2. Heti min. 3 alkalom testmozgás: Pár évvel ezelőtt heti 4-5 alkalommal edzettem, min. 2 órát egy nap. Rengeteg időm volt (utólag visszagondolván), és nagyon szerettem. Igazi szerelem hobbiként éltem meg, de volt benne egy nagy adag önelNEMfogadás, és megfelelési kényszer. Soha nem éreztem elég jónak magam, elég szépnek, elég vékonynak, elég elfogadhatónak. Tele voltam kényszerképzetekkel erre vonatkozóan. Aztán 3 éve gyökeresen alakult át az életem, s ahogyan egyre bölcsebbé, és tudatosabbá váltam, szépen megszerettem magam. Elfogadtam olyannak, amilyen vagyok, sem több, sem kevesebb nem szeretnék lenni, éppen annyival megelégszem amennyi tőlem telik. Ez nem azt jelenti, hogy innentől hétpofára tömöm magamba az édességet,  "úgyis mindegy" alapon, hanem, hogy nem várok el többet, mint amennyit teljesíteni tudok. A heti 2-3 alkalom fér bele jelenleg az életembe, ennél többel nem kalkulálhatok, ehhez azonban valóban tartanom kell magam, mert fizikális és mentális kiegyensúlyozottságom elengedhetetlen feltétele.
3. Határidőnapló: mivel hajlamos vagyok újabban teljesen elúszni a teendőim sűrűjében, így újra bevezetem a régmúltban tökéletesen működő határidőnaplós működési elvemet. Ezáltal sokkal könnyebben, átgondoltabban tudom, mind a munkahelyi, mind a blog, mind a magánéletemmel kapcsolatos teendőimet szervezni, elkerülve a "jajj, teljesen elfelejtettem, hogy ma találkozunk" jellegű szituációkat. 
4. Több mosoly, minden héten valami új, és sokkal kedvesebben másokkal: Az évvégi hajrában olyan stresszes lett az életem, hogy kedvem, időm, és energiám sem volt másokkal foglalkozni, teljesen belesüppedtem a magam "keserves" életébe. Aztán jöttek az ünnepek, amikor sikerült fellélegeznem, és életemben ennyire nagy boldogsággal a semmittevés lehetősége nem töltött el. Igen ám, de épp ezek az üres járatok adnak lehetőséget arra, hogy átgondoljuk az előző időszakok történéseit, és rá kellett jönnöm, hogy valahogy elfelejtettem boldog lenni. Csak a problémákat és a nehézségeket láttam meg, és nem fókuszáltam arra, ami igazán lényeges. Minden nap mosolyogni, segíteni másokon, és minden héten kipróbálni valami újat. Legyen az egy új hely, egy étel amit megfőzök, vagy egy film, a lényeg, hogy frissességet hozzon a mindennapokba.
5. Telefonmentes napok: A.-val már voltak erre vonatkozó próbálkozásaink, és a vasárnapot neveztük ki a telefon-és internetmentes napok egyikének. Nagyon fontosnak tartom, hogy kiszakadjunk a virtuális világból egy kicsit és felfedezzük azokat a szépségeket amit a minket körülölelő világ nyújt. Valahogy elfelejtettük, hogy milyen volt rég, amikor nem az állandó, egész napos pittyegés valóságában éltünk. Én még emlékszem... és tudom, hogy sokkal jobban szerettem.
6. Énidő, amit csakis magamra fordítok:  több idő a kedvenc hobbira, a barátnőkre, körömlakkozásra, manikűrre, olvasásra, egy forró kakaóra, kapkodásmentes hajmosásra, csak úgy az ágyban fekvésre, egy laza fröccsre az erkélyen, egy színházi előadásra, bármire amitől úgy érzem feltöltene.
7. Hála: Esténként átgondolni a napi történéseket és kiválasztani 3 olyan dolgot, amiért hálás lehetek.
8. Spórolás: Erről írok még bővebben egy következő posztban.
9. Heti 3 poszt: ... hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Inkább átgondolt, és kidolgozott recepteket szeretnék megosztani Veletek, szépen fotózott gusztusos képekkel, mintsem arra törekedjek, hogy a posztolási ranglisták élén szerepeljek. Nem ezen múlik ugyanis, hogy mennyire sikeres egy blog. Nekem sokkal többet jelent az, amikor kedves, elismerő leveleket írtok, és elújságoljátok egy-egy jól sikerült alkotásotok eredményét. Szeretném, ha élőbbé válna ez egész, és olyan ételeket találhatok ki Nektek, ami segítséget jelent a mindennapokban.
10. Kevesebb stressz: Minden úgy, és akkor történik, amikor beérett rá a helyzet. Sem előbb, sem később. Vége az értelmetlen és felesleges agyalásnak!
11. Több időt tölteni a családdal:  Tudniillik van egy 10 éves húgom, akinek a köztünk lévő cirka 23 év mit sem számít; nehezen kezeli a felnőtt létem önálló aspektusait, és nem érti miért nem költözöm haza. Vagy legalább a szomszédba, na jó kiegyezne a városkával is. Mivel ez egy folyamatos belső küzdelmet jelent önmagammal, mert hát örömet is szeretnék okozni, de a saját életem is meghatározott irányba tart, úgy döntöttem, kéthetente, ha tehetem nővér-húg hétvégét tartunk majd kettesben, hogy kevésbé érezze hiányomat.
12. Tanulj meg NEM-et mondani: A nemet mondás művészet. Az előző évben kezdtem tanulni a "hogyant" és az ideiben szeretném azt tökéletesíteni. Nem lehet és nem is kell mindenkinek mindig mindenben megfelelni. Tudni kell priorizálni, és egyfajta fontossági sorrend szerint szelektálni a kellő időben a megfelelő stílusban.