A csajoktól májusban, a szülinapomra egy nagyon szépséges gyűrűt, és egy ajándékkártyát kaptam. Az ajándékkàrtya afféle invitàció volt, a Pasta Bella tésztabárba szóló meghívást tartalmazta. Ha jól emlékszem, Judit kolléganőm ajánlása alapján esett erre  a választás, többek között annak köszönhetően, hogy mind szeretjük az olasz konyhát, de apropója volt az akkori életmódváltással járó gluténmentes étkezés bevezetése is. Mert hogy ezen a helyen igazi, "tízujjmegnyalós", olasz házi tésztából, tradicionális hozzávalókból frissen készült ételeket szolgálnak fel, kérésre akár mentes kivitelben.

Érkezésünkkor már maga a helyszín nagyon megfogott. Az enteriőr egyszerű. Letisztult, csendes, idilli, amolyan semmi fakszni hely. Mégis úgy érzed bármeddig maradhatnál, ugyanolyan jól éreznéd magad. Amolyan ódon könyvtár hangulatot áraszt. Talán a fa bútorzatnak, talán a hely jellegének köszönhetően. A szakács a bárpultot támasztva olyan játszi könnyedséget árasztott, hogy teljesen magától értetődő volt szóba elegyedni vele, így ajánlása alapján esett választásunk a különféle ételekre. A pincér szintúgy fáradhatatlanul készséges, és segítőkész. Nem volt egy momentum sem, amibe beleköthetnék. Az étlapot még érkezésünk előtt online szemügyre vettem, de már akkor nagy fejtörést okozott a "Mit is egyek?"; ám a nehézséget nem a csekélyke lehetőségek, hanem épp ellenkezőleg a felsorakoztatott ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb opciók széles tárháza okozta. A vargányás kacsaragu és a paradicsomos-kapris-tintahalas változatok között ingáztam, de szerencsére május lévén úgy döntöttünk (én, a pincér és a szakács) maradok a könnyedebb verziónál. Így az étlapról végül egy tintahalas tagliolinit választottam (1990 forint – tintahal, articsóka, kapri bogyó, paradicsom, olíva olaj, citromlé, szárított paradicsom). Mikor tudtomra adták, hogy bizony a ragut csak gluténmentes spagettivel vagy pennével tudják szervírozni, picit lebiggyedt a szám, de más választás nem lévén a spagettinél kötöttem ki. És milyen jól tettem! Minden várakozásomat felülmúlta a következő fél órás ízorgia. Az étel kis híján megelevenedett. Az adag felénél már úgy éreztem biztosan rosszul leszek, ám képtelenség volt abbahagyni. Majd minden tésztaszálat belapátoltam, utána persze nem győztem egész este pihegni. 21 féle tésztaételt kínálnak, a legdrágább verzióban is mindössze 2590 Ft-ért, ami valljuk csak be, ezért a minőségét, jóformán aprópénz. Az étlapról még 6 féle előétel, 2 leves, és az édesszájúakra is gondolván 4 féle desszert választható. Ezek nem mindegyike mentes alapanyagokból. Ettől függetlenül mindenképpen ajánlom, hogy ha tehetitek menjetek el, és próbáljátok ki!