Másfél, tempós nap New Yorkban. Eszméletlen fárasztó volt, de éppen elég ahhoz, hogy átérezzük a város hangulatát. Persze nőként - és a sorozat rajongòjaként - máris Carrie Bradshaw fejével gondolkodva, ámulva-bámulva a Broadway, Park avenue, Central Park csodálatos tereit, lehetőségeit és azokat a fantasztikus kirakatokat. Kerestem az életérzést, melyet a film hangulata adott, és rá kellett jönnöm, hogy Andrássy ide-oda, ezt nem lehet még csak megközelíteni sem. Varázslatos kavalkád, a lehetetlen és lehetséges művészete. Nincsenek határok, nincsenek korlátok. Persze, ha elég tömött a pénztárcád. Vaskos kis summàkat lehetne itt pár perc leforgása alatt gyorsan eltapsikolni.
Ami a nagy divat-, és luxus körülményeket illeti, az átlag amerikai az átlag amerikai. Tízből, egy emberre kaptam fel csak igazán a fejem, akár az öltözködési stílus miatt, akár viselkedésbeni különbözőségeknek köszönhetően.
Mivel elég szűkös időkerettel rendelkezünk, így csak a legfontosabb, ikonikus helyekre sikerült ellátogatnunk, de így sincs hiányérzetem. Még annak ellenére sem, hogy a tegnapi nap végig esőben kellett bandukolnunk. Régebben biztosan kedvemet szegte volna, de megtanultam élvezni minden pillanatot úgy, ahogyan, és amikor éppen adódik. A tömegközlekedés jól szervezett, de budapesti átlag bukszához mérten meglehetősen drága. Komppal, metróval, és vonattal is utaztunk. Érdemes az újratölthető MetroCard-ot megvenni, mert univerzálisan használható, és egyszerűen kezelhető.

Glutén-, és laktózmentesen étkezni viszont sokkal nehezebb, mint gondoltam. A helyi üzletláncok kínálata gyér, és drága. Szerencsére egy napja sikerült bevásárolnunk egy Walmartban, ahol gyümölcsöt, zöldséget, kukorica-,és rizs alapú termékeket, csirkehúst és mandula tejet vettünk. Az alapanyagok cukortartalmára érdemes körültekintően figyelni, mert szinte mindenben van némi plusz felesleg. Arról, hogy a termékek génkezeltek -e, talán elég ha csak annyit mondok, volt egy körtènk, ami felszelve másfél nap után is ugyanolyan frissen, feszesen, tökéletes színezetben "mosolygott ránk" a tányérról, mint mikor előzőleg nekiestünk összevagdosni őt.